Translate

2011. augusztus 4., csütörtök

A ventillátor


Ezt gyorsan le kell írnom, mert elfelejtem és ez tényleg arra példa, hogy miként nézzük teljesen madárnak a másikat. Egy ventillátorról szól, aminek a vétele a ház felújítás elején történt és így még volt a zsebemben bőven pénz. Nem is sajnáltam rá! Olyat vettem, ami csili vili, dizájnos, időzítős meg páraérzékelős. Egyszóval nekem rendben volt. A villanyszerelő hülyének nézett persze amikor beszerelte. „A kapcsolókra költötted volna a pénzt, nem erre a szarra!” Na jó, de a kapcsolók vételekor már nem volt pénzem. Egy barátom mondta, hogy „Egy ház építése azért kerül sokba, mert az elején nem spórolhatsz azokból az anyagokból, amiket nem látsz majd, a végén pedig nem akarsz majd azokból, amiket látsz.” Na, ja. Hát a büdzséproblémák miatt a kapcsolók (is) olcsók lettek. Az előrelátásomnak köszönhetően van viszont szép ventillátorom. Méghozzá kettő is, mindkét fürdőbe.

Én imádok reklamálni. Nem csak úgy, hanem tényleg amikor valami probléma van. Az egyik ventillátort már vissza is vittem, mert amikor kibontottam a dobozból, kiderült, hogy nincs benne a „hygro” (páraérzékelős) állítócsavar. Más helyről már hallottam, hogy szépek ennek a spanyol gyárnak a termékei, de a magyar importőr egy paraszt és több kereskedő visszaadta a forgalmazást, mert garanciális problémáknál nem jutott velük dűlőre. Én meg e tudás birtokában vittem vissza először. Volt is nagy cirkusz, hogy ebben biztos benne volt, de én kivettem belőle. Arra ugyan nem tudtak válaszolni, hogy mire használtam volna, a helye sincs kiépítve, de ők majd nyomoznak. Az erőteljes fellépés és a fenyegetőzés megtette a hatását, de nem volt nálam a számlám. Mondtam, hogy nem is tudom egyszerűen visszakérni. Na, erre a csaj mosolygott egyet – olyan, jaj, te kis butusosan -, hogy akkor semmit nem tud tenni. Sajnos. Én meg csak annyit kérdeztem, hogy ha hozom a számlát, akkor ezek szerint kicserélné? Persze, persze, legyintett. Én meg átmentem a pénzügyükre és udvariasan kértem egy számlamásolatot. Öt perc múlva már én néztem rá a „jaj, te kis...” mosolyommal.

A vicc azonban az, hogy beszerelte a villanyos srác én meg mondtam neki, hogy magasra állítsa az érzékelőjét mert nem akarok penészt a friss falakon. Majd miután az a dizájnos „szar” 2 napon keresztül megállás nélkül ment, leszedtem a fedelét és elkezdtem állítgatni a csavarokon. ÉS, mi történt vajon? Persze, hogy letört a műanyag pöcök, majd kifordult az egész érzékelő rendszer, a ventillátor meg csak forgott. Ez még a bokatörés előtt volt, ezért tudtam a kád szélére állított székeken egyensúlyozva kiszerelni az egész vackot. Kb. 1,5 hete vittük vissza. A nő nem a mankóimról ismert meg, hanem az acélos arcélemről meg a számlamásolatról. Azt mondta, úgy emlékszik rám, mint botrányhősre. Na, mondtam neki, akkor most hagyjuk ki ezt részt és csak cserélje ki az anyaghibás pöcök miatt. De hát, a szerviznek látnia kell, stb. így otthagytuk.

Épp leraktam egy telefont, amiben arról meséltem egy ismerősömnek, hogy egy pszicho kísérletet végeztek vérvétel ürügyén. Ugyan senki nem akarta lecsapoltatni magát, de ha úgy kezdték, hogy adj vért három hónapon keresztül majd az elutasításra azt mondták, hogy ok, akkor elég lesz csak egyszer, ma, akkor magas számban jelentek meg az alanyok. Örültek, hogy ennyivel megússzák és hálásak is voltak.

Szóval megcsörrent a mobil. A ventillátoros nő hívott és azonnal belekezdett, hogy a szerviz nem cseréli, mert ez nem probléma és nem garanciális és hát ezt 8 hónapja vettem. Én meg közbe akartam vágni, hogy akkor jön a fogyasztóvédelem, mert ez gyári anyaghiba, meg olvassák már el a jogszabályi különbséget a szavatosság és a jótállás között, meg megírom majd a blogomban, amit már legalább 5 ember olvas, de lecsitított. Azt mondta, hogy elment a főnökséghez, akik szintén nem akarták kicserélni, de ő nem hagyta magát (egy hős!) és tovább ment, kicseréltette a szervizzel a pöcköt, majd azzal ment vissza a vezetőhöz, hogy nem kell itt ventillátort cserélni csak a szervízdíjat vállalják be ők. Hozzátette, hogy „Ez egy különleges eset, ha később ilyen történik, nem fogja tudni ezt elérni és szerinte az nagyszerű eredmény, hogy most kész lett.”

Értitek? Én meg csak hallgattam, hallgattam. Arra gondoltam, hogy megosszam-e vele, miként cserélnék ki így is úgy is. Aztán inkább nagyon szépen megköszöntem az állhatatos segítségét, biztosítottam, hogy hűséges fogyasztójuk leszek és megbeszéltük, hogy mikor megyünk érte. És hálásnak is éreztem magam! Nem akarok túlozni, de egy pillanatig tényleg.

Tehát: egy feltétes kérdéssel még nem kötelezed el magad, de legalább megtudod, hogy milyen végkimenetelekre számíthatsz. Esetenként jó taktika egy teljesen irreális igény másik torkán való lenyomására, ha nagyobbat kérünk (mint mindenkitől), majd visszavonunk belőle az alapból is meg akart kapni tételig (csak Neked!). Ne szólj közbe, amikor a másik beszél, mert lehet, hogy a sok baromság mellett mond olyat, ami hasznos a számodra. Azért tudd, hogy ha szankciókhoz kell fordulnod, azt miként tennéd - érdemes tisztában lenni a garanciális fogalmakkal. Sokat fogok még tiszta reklamációkról is írni, nyugi.

Tollas Attila 
Attila Tollas
U.i.: a még működő ventillátor is folyamatosan megy. Megőrülök ezektől a sznob cuccoktól.

1 megjegyzés:

  1. ne kössetek belém: "Magyar helyesírási szótár. Kriterion, 1978. - ventillátor, ventillátora

    Az Akadémia 1954-ig nem figyelt fel erre a szóra (megnéztem 1922-ben, 1937-ben és 1941-ben). 54-ben pedig, valószínűleg fül után, hosszú l-lel íratták."

    VálaszTörlés