Translate

2012. június 12., kedd

Szuperegó

Mi is az a szuperegó? Azt nem tudom, de nekem van. Azt tudom még, hogy mennyire romboló és káros is tud lenni egy üzlet kapcsán. És azt is tudom, hogy mennyi buta szituáció alakul ki és mennyi de mennyi pénz úszik el miatta. Szóval az alábbi történet akkor igazán izgalmas, ha átfordítod a saját munkádra és rádöbbensz, hogy basszus, igaz.

Az történt, hogy szendvicset kellett vennem egy hétvégi rendezvényre. Méghozzá az én léptékeimben sokat. Elmentem hát személyesen a Lurdy ház szendvics „királyához”. Mondom az eladónak, hogy láttam a honlapon, hogy egy bizonyos mennyiség után ingyenes a kiszállítás Budapest közig határán belül és még ingyen üdítőt is kapok. Én azonban nem kérek üdítőt, hanem ingyen kiszállítást kérek a tököli reptérre. Erre, jött a szokásos, „ilyet nem lehet csinálni” „miért nem?” „mert ebben ő nem dönthet” „kiváló, akkor hívja ide azt, aki dönthet” beszélgetés.

Így röpke 5 perc múlva már a helyi menedzserrel beszélgettem. Elmondtam neki is, hogy mit akarok, majd azt mondta, hogy „jó, jó, de mennyi a mennyiség?” Aztán ebbe kicsit belelovaltuk magunkat, mert én hiába kérdeztem, hogy mennyinek kell lennie, ő váltig csak kérdezett vissza. Megmondtam hát, fel is vettünk egy rendelés félét. Gyorsan fejszámoltam, 45 ezerért akartam szendvicset.

A válasza az volt, hogy „Árlista szerint, ennél a mennyiségnél oda 1990 Ft a kiszállítás de megkérdezem a főnöktől.” Hát igen, ez akkora ügy, hogy a NASA teljes vezérkara szükséges a döntéshez.

Na mindegy, én várom, ő meg visszatér és azt mondja, hogy egy minimális díjat fel kell számolnia, mégpedig 990 Ft-ot. Tiszta őrület, de én ekkor még nyugodt voltam és értelmesen artikulálva magyaráztam neki, hogy „Ember, ha kapnék két üdítőt és én azt nem kérem, akkor az már majdnem 990 Ft. Ha meg hozzáteszem, hogy ha ilyen piti összegen nem lendül túl a főnök, akkor 1, nem itt költöm el a 45 ezret, 2, Nagytéténybe, a város határát jelző táblához kéretem a csomagot, ami meg már majdnem a reptér!”
„Tudom, értem,” - mondta - „akkor is ez van. Ez a főnöki döntés. Én pedig már csak 8 békés napig vagyok itt.”

Na itt elgurult a gyógyszer és mondtam neki, hogy akkor majd interneten rendelek és kapok üccsit is, meg a futár is várhat majd egy kicsit a határtáblánál.

Persze nem értem még el a forgóajtóig, amikor már tudtam mekkora ökör vagyok.

990 Ft. Ennyiért megyek haza és töltöm azzal az időmet, hogy keresek másik szendvicsest, hívok fel jó párat és reménykedem abban, hogy még péntek hatkor felveszik a rendelésem - szombatra. De, már csak azért sem mentem vissza! Bár adott 2% kedvezményt (és valószínűleg ital is lett volna benne), de nem adta oda az általam kért 4-et. A szemét mocsok. Én meg az igazi barom.

Szóval, végül megrendeltem egy másik cégtől. Ők voltak az ötödikek, akiket hívtam és még hajlandóak voltak szóba állni velem. Csak délig szállítottak (szemben a fenti céggel, aki akár du. 5-re is) és a volumen miatt, sajnos fel kellett számolniuk 990 Ft kiszállítási díjat. Jaaa, és picit drágábbak voltak a szendvicsek, kb. ugyan azért 49 ezret fizettünk.

Szuperegó. Ennyi.
Tollas Attila
u.i.: volt már velem ilyen egy szálloda kapcsán is. Ott is kb. 1000 Ft miatt utaztunk sokat. Persze nem tanultam belőle. Össze kell szednem magam végre!

1 megjegyzés:

  1. I think it's good that you stood your ground. If I were you, I wouldn't change that, and perhaps couldn't change that...
    Why don't you have a think about how could you stand your ground and still 'leave the door open'? One thing that works for me is to use phrases that are not 'final'. Instead of 'I will go elsewhere', say that 'your offer is really disappointing, and it makes me want to shop around to see if I can find a better deal'. Hence if you need to go back you are less likely to loose face. Especially if you demonstrate just how unwillingly are you back again, and that they got your business out of necessity rather than anything else! Ha! ;)

    VálaszTörlés