Translate

2015. április 20., hétfő

(Meg)alkuszunk


Az alábbi sztori egy vendégírás! Egyre többet fogok közölni másoktól is és bátorítok mindenkit az írásra. Minden nap tárgyalunk!

A fiam egy kicsi ősember: atléta termet, fiúhoz képest hosszú haj és zabolázhatatlan természet. Ez keserves kombináció annak a szülőnek, aki szocializált gyermeket kíván tálcán nyújtani a társadalomnak. Lackó haját születése óta én nyírom, megjegyzem, erre túl sokszor nem került sor, talán háromszor-négyszer. Egyrészt gyönyörű a haja, göndör és dús, szeretem így, másrészt a már említett természet… Az elmúlt hetekre azonban a helyzet tarthatatlanná vált.

Az óvodában felnőtt és gyerek egyaránt cikizte, hogy úgy néz ki, mint egy lány, bár ez nem igaz, úgy néz ki, mint egy hosszú hajú fiú; azt ígérték neki, hogy álmában levágják, a haját, ami véleményem szerint kimeríti a lelki terror fogalmát.  Az apja pedig napi rendszerességgel mantrázta, hogy a gyerek haját le kell vágni, ha kell, nullás géppel, kopaszra, mert meg fog vakulni, stb. Szerintem ez is kimeríti a már említett terrort.

És itt elkezdődött a tárgyalás, hol az „Egyezzünk meg!”, hol a „Győzzük le a másikat!” jegyében. Az elképzelések viszonylag távol álltak egymástól, én úgy gondoltam, hogy végre bevezetem őt Dóri néni és Gábor bácsi fodrászszalonjába, akik helyes testvérpár, anya és apa fodrászai. Ott szakszerű hajvágáson esik át, én fizetek, ő szép és mindenki boldog. Ő természetesen nem így képzelte, a válasza egyértelmű és határozott volt: nem.

A jó hangulat és az egymásra hangolódás esetünkben adott, ezen túl sokat nem kellett dolgozni. Először a meggyőzéssel próbálkoztam, mindenféle ész- és esztelen érveket felsorakoztatva, miért lesz neki nagyon jó, ha megkurtítjuk a gyönyörű haját: észérv, hogy nem fogják csúfolni, esztelen, hogy nem fog megvakulni, stb. Mit mondjak, vajmi kevés sikert értem el, hogy úgy mondjam, nem alakult ki tartós véleményváltozás a gyerekben a haját illetően.

Itt az amatőr szülő megtette első ajánlatát.  A gazdaságiért nem is annyira, inkább az erkölcsi sikeremért aggódtam őszintén. A gyerek xboxot kért, hát legyen, a hajvágásért cserébe felajánlottam neki, hogy megkapja. De nem azért ám, mert minálunk 90.000 Ft-tól indul a hajvágás, hanem mert húsvétra ígéretet kapott erre a remek ajándékra, én pedig azt gondoltam, hogy legfeljebb az átadás-átvétel nem a nyuszi fészkében történik majd. Azt hiszem, azonnal átlátott a szitán, hogy mi az, ami a számomra a legfontosabb, mert szemrebbenés nélkül emelte a tétet: kettő xboxot kért a nyiratkozásért! Én persze rögtön visszaléptem és vadul alkudozni kezdtünk, miközben a család többi része kibicnek semmi se drága alapon passzírozta Lackó valamiféle végkifejlet felé.

A kép NEM Lackót ábrázolja. Ennél ő rafkósabb! :)
Ez a folyamat eltartott vagy 6 héten át, ami során, ha nem is klasszikus értelemben, de annál több tárgyalási hibát vétettünk és a hitelességünkben sok kár esett.  Kiviláglott, hogy a lehető legolcsóbban szeretnénk megúszni, hogy amit megígérünk, mennyire nem tartjuk, és mi felnőttek elképesztő hipokriták vagyunk időnként. Ő pedig briliáns megérzéssel vetette rá magát pillanatnyi megingásainkra.

A hajvágás reggelén ott tartottunk, hogy az xbox maradt a nyuszi feladatául - így végül áttételesen, de mégis igen sokba kerül mifelénk egy sima hajvágás!  A gyerek ajánlata szerint vagy az állatkertbe, vagy a Tropicariumba kellett volna mennünk. A Tropicariumot választottam, bár ez sem volt a legjobb döntés, legutóbbi két látogatásunk során Lackó, a halak nagy barátja kb. 3 perc alatt száguldott volna végig az óriási akváriumok között az utolsó állomásig, a rájákig, ha nem fékezzük egy kicsinyt. Elég drága 3 perc ez is, amit ő megfejelt azzal, hogy az ottani ajándékboltban kapható plüsskígyót is szeretné.

Végül megegyeztünk, és bár elértem, amit akartam, én kevésbé voltam elégedett, mint ő. Megúsztam, hogy még egyszer végigrohanjunk a Tropicariumon, ő viszont gazdagabb lett egy méregdrága plüsskígyóval.  A haja ugyan rövidebb lett, de a slusszpoén, és a fentieken túl elégedetlenségem további oka, hogy Lili azzal fogadta reggel az óvodában, hogy bár Lackó haja rövidebb lett, de még mindig úgy néz ki, mint egy lány…

Számomra két nagy tanulsággal járt az eset: az egyik, hogy a gyerekek ösztönösen jó tárgyalók, a másik pedig, hogy miért irtjuk ki belőlük ezt is, mint annyi minden más adottságukat.

2 megjegyzés:

  1. Csak a forrás hiánya miatt fokoztam le az írást :)) Bocsi!!!!

    VálaszTörlés
  2. :) nem akarta közölni a forrás a forrást!

    VálaszTörlés