Több tízezer hozzászólást és elégedetlenkedő levelet kaptam amiért nem írok mostanában bejegyzést. Gondoltam megvárom, amíg majd mindenki könyörög.
El ne hidd! Akkor otthonról írnék, nem az irodából és a filmek szerzői jogairól tárgyalnék és azt meg biztos leírnám. A munka temet maga alá. Nagyon – nagyon régen mesélte valaki, hogy valami bódító anyag hatására mindent megszemélyesített maga körül. Amikor azt mondta valaki, hogy „Csukd be az ajtót, mert bejön a hideg!” akkor elképzelte, hogy a hideg, mint egy lény elindul befelé. Aztán amikor a többiek megtudták, mi történik, elkezdtek vele szórakozni, hogy jön a hideg, meleg kézen fogva, meg a hang meg minden egyéb. Valami ilyet képzelek most a munkáról. Kb. azt dörgöli – és tényleg – a képembe, hogy szuper, eltörted a bokád? Na akkor most pótolhatsz. És temet, maga alá.
Szóval, van megint vagy 15 édes sztorim amit kénytelen vagyok a felejtés ellen leírni. Kis türelem kérem szépen.
Egyébként, ezt látom magam előtt ha felnézek a gépemből. Ez nem a munka, de a meredt szemei ijesztőek. Az orrlyuka akkora mint egy nagyobb otthoni plüssállatnak a feje.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése