Naughty Day – Merry Christmas for everyone

Naughty Day started when my daughter asked me why it was that you always had to be good. I answered that you did not have to. What’s more sometimes you have to be naughty in order to be able to distinguish between being good and being naughty. Of course she did not understand. She did understand, however, when I announced that we were going to spend the weekend without Mom, just the three of us, and one of the days was going to be Naughty Day.

My children could not be waiting for it. They told everyone that they were facing a day when they could do whatever they wanted. Teachers in the nursery, parents and people in the church walked up to me to ask what it was all about as my children had been talking about how good it was going to be with Daddy. They were not required to behave well and obey Daddy’s orders, as that was what Naughty Day was about.

The day finally arrived; they jumped into the bed next to me, and said that we could start by staying in PJs all day. :) I indeed felt the urge to lay down two important rules as, according to the penal law, I am their father. “Rule One” was that no act against life was allowed which means anything that can hurt or cause pain to anybody. So if my little prince had been asking my little princess to jump off the balcony that would have definitely been covered by Rule One, thus it could not be performed. “Rule Two” was that, though they could do everything and anything they wanted, they had to face the consequences of their acts. After discussing the rules we jointly hugged each other and let the 24-hour-long anarchy start.

My lad started by collecting all his four-wheeled vehicles in one box, placing the box in the top of the staircase and launching a ton of cars accompanied by shouting “Hoooraaaay”. My gal wanted to eat as much ice-cream as she could instead of the fact that it was winter. She even wanted to bring the ice-cream with herself to the restroom. Though I can imagine your face now, my dearest reader, I was not against her idea as it was not violating the two rules.

The cute innocence in the story is that, for them, being naughty means to violate all the everyday rules set up by us, adults. It was an incredible experience. I could not do anything but laugh with them at the committed “mustn’t dos”. We baked cookies and the flour spilt on the floor was used as canvas for drawing by my daughter. For lunch they had chocolate and for dinner some meat by itself. Milk was drunk from the carton; Marmalade was eaten from the jar with a huge spoon. Joking around and jumping up from the table was the norm for eating. Drawing was continued further by drawing on the forehead, face and tongue. Well we had some sensible actions too, like baking chestnut and creating chestnut dummies.

So being naughty, for them, was not really about doing something bad but about doing something that might annoy me. It is something that I do not let them do because it is uncomfortable for me or something that they do not know the consequence of.

By the way talking about consequence… In the afternoon my boy stepped on a toy while half-insanely dancing to the loud music and started crying because of his aching foot. Daddy, of course, felt sorry for him but he knew what had happened and why it had happened. Then we started tidying the place as Mommy had told Poppy that everything could be done until everything was tidied up when she got home. Rule Two, regulating consequences, let the children know that all the toys had to be put away.

Reminiscing, I think this was the point when the perfect day started to show its flaws. The peak point was when my girl vomited all the ice-cream mixed with chocolate that she had had all day (relax, I was easy with consequences at this point, and did not make my girl clean the car up). Then as a consequence of the playing all afternoon instead of having a rest, we were so tired that we could barely stay with eyes open when we arrived home. Of course as a perfect closing for the day the bath-tub had to be filled up to its brim to leave room for splashing out as much water as it was possible.

Imagine the rest: when I entered the bathroom with their PJs in my hand, I witnessed my naked children cleaning up all the water they had splashed out. They were so unskilled and unexperienced handling the rod of the mop to make the consequence of the desired game disappear. Then my daughter looked into my eyes and said:

‘Poppy, it’s not that good at all being naughty. We have discussed that it was enough and we are going to be good from tomorrow on.’

I just hugged together the two little innocent guys fast but I guess they could see it in my eyes that I was moved.

With this tiny bit of goodness I would like to wish you a Merry Christmas and a Happy New Year.

P.S.: Their mother is, by the way, the Superwoman. She always says that I describe her as a crone, but hereby I state, that she is not! :)

  

A rosszaság nap - áldott karácsonyt mindenkinek!

A rosszaság nap úgy kezdődött, hogy a lányom megkérdezte, hogy miért kell mindig jónak lenni. Én meg mondtam, hogy dehogy kell. Sőt, néha azért kell rossznak lenni, hogy tudja mi a különbség a kettő között. Persze nem értette. Azt azonban már igen, amikor bejelentettem, hogy mivel hárman leszünk egész hétvégén otthon, az egyik nap rosszaság nap lesz.

Alig várták már! Mindenkinek elmondták, hogy olyan nap lesz, amikor azt csinálnak, amit akarnak. Jöttek is az óvónők, a szülők és a templomban is megkérdezték, hogy mi is ez, mert a kölkök teljes lázban égve mesélnek arról milyen jó lesz apával. Nem kell majd jónak lenni és szót fogadni, mert ilyen egy rosszaság nap.

A hétvége meg eljött és reggel beugrottak mellém az ágyba, hogy akkor kezdhetjük: rögtön az első, hogy maradhatnak pizsamában és nem fognak majd felöltözni.  J Mégis hoztam két egyszerű szabályt, mert a végén csak én vagyok büntetőjogilag az apjuk. Az egyik, hogy nincs élet ellenes cselekmény megengedve - ide tartozik minden, a saját és a másik számára fájdalmat okozó tett. Külön kiemeltem például, hogy a fiatalember nem dumálhatja meg a kiscsajt, hogy az ugorjon le az erkélyről. A másik csak annyi volt, hogy bár mindent megtehetnek, vállalniuk kell a következményeket. Amikor pedig erre közösen átöleltük egymást, kezdődhetett a 24 órás tombolás.

Volt ott minden. Kb. azzal kezdődött, hogy a fiatalember majd megszakadva az összes négykerekes gépjárművét egy dobozba pakolta majd a lépcsőház tetejére bekészítve, egy „Juhhhéééééj” rikkantással útjára bocsájtott 1 mázsányi autót. A kiscsaj meg például azt akarta, hogy annyi fagyit egyen amennyit csak tud - télen. Meg arra vágyott, hogy a mosdóba is bevihesse és közben ehesse a pálcikásat.  Khmm, bár látom a fejeteket, nekem ezzel sem volt kivetnivalóm, főként, mert nem ütközött a 2 szabályba.

Amúgy annyira édesen ártatlan, hogy a rosszaság az ő értelmezésükben az általunk felállított szabályok megszegése csak. Hihetetlen élmény volt. Tényleg nem tudtam mást tenni, mint velük együtt kacagni a megtehető megtehetetlenen. Sütöttünk süteményt és a fölre szórt liszt lett a hercegnő rajztáblája. Ebéd helyett ment a csoki, vacsira párizsi magában. A tej dobozból, lekvár kanállal a csuporból. Bohóckodás, felugrálás az asztalnál. Homlokra, nyelvre, arcra rajzolás. Azért volt értelmes része is: sütöttünk gesztenyét is meg csináltunk gesztenyebábot is.

Szóval a rosszaság nem is igazán rosszaság hanem csak számomra bosszantó csínytevés. Valami olyan amit nem engedek, mert kényelmetlen nekem vagy olyan amiről még nem tudják, hogy milyen következménye lesz.

Apropó következmény. Délután az üvöltő zene melletti fél-őrjöngő táncban a kissrác rálépett az egyik kis játék elemre és nagyon-nagyon zokogott a fájó talpa miatt. Apa persze sajnálta kicsit, de azért tudta ő, hogy mi-miért történt. Aztán elkezdünk elpakolni - mert ugyan erről nem tudtak, de hát anya megmondta (apának), hogy bármit csinálhatunk, csak rend legyen mire hazaér. A második, következményes szabály meg megmondta a szétszórt játékoknak a sorsát: legyenek összepakolva.

Talán ennél a pontnál kezdett megfonnyadni a szépnek kinéző rosszaság nap. A csúcspont pedig akkor volt, amikor a kiscsaj az autóban sugárban kihányta a fagyival kevert 3 kiló aznap felfalt csokit (nyugi, egyedül feltakarítottam, nem következményeskedtem). Aztán a délutáni alvás helyetti játék eredménye a nagyon nagy fáradság lett és végül alig bírtunk nyitott szemmel hazaérni. A kádat persze zárszónak még tele kellett engedni, mert abból lehet a legjobban kipacsálni a vizet.

És képzeljétek mi történt ezek után. A pizsamákkal a kezemben megyek be a fürdőbe és látom, hogy a fiam meg a lányom mossa fel a vizet. A kis meztelen testükkel ott állnak középen, kezükben esetlenül tartják a hosszú rudat és próbálkoznak eltüntetni a vágyott játék következményét. Majd a lányom rám néz és azt mondja:

- Apa, azt hiszem nem is olyan jó rossznak lenni. Azt beszéltük, hogy elég volt és inkább jók leszünk holnaptól!

Én meg csak gyorsan átöleltem a két kis ártatlant de szerintem így is látták a meghatódottságot a szememben.

Ezzel kívánok mindenkinek áldott, jósággal teli karácsonyt és ünnepeket!

u.i.: az anyjuk egyébként a superwoman! Azt mondja, hogy úgy festem le titkon, mint egy banyát, de itt kijelentem, hogy nem az! :)

A gyertyafényes fürdés

Faárus

Nyomja a csöngőt - gondolom már két kézzel, de hát ha nem jó, akkor biz az nem fog szólni. Bár erről mit sem tud szegény faárus. A célja én vagyok, látja kint állni az autót, így hát próbálja tovább. Üvöltözik. Én meg talán csak véletlenül hallom meg, de legalább kimegyek megtudni, hogy miért meresztgeti a nagy boci szemeit a kertbe.

- Jó napot, miben segíthetek? - kérdem, a kapuhoz érve
- Hát jó napot! Engedtessék már meg, hogy megkérdezzem, mennyi fára lesz szüksége?
- Nem lesz szükségem fára!
- De nézze már meg mennyire száraz!
- De nem kell fa!
- De főnök, tiszta száraz és apróra van vágva. Vegyesen, nagyon jól ég. Csak nézze meg!
- De nem kell fa. Amúgy szerintem értelmetlen itt az utcában kérdezni, mert már egyszer átvágták mázsára mért fával az embereket - köztük engem is -, így nem valószínű hogy bárki bármit is venne.
- Na de azok nem mi voltunk! Mi köbméterre adjuk a fát. Jöjjön nézze meg milyen szép!
- Ember, értse már meg, hogy nekem nem kell fa!
- De jöjjön már, megegyezünk. Engedek az árból!
- Ok, bár nem kérdezte, miért nem kell a fa, most elmondom, mert már fázok itt kint. NINCS mivel elégetni! Nincs! Gáz van, kályha nincs. Ezért nem kell fa!
- Semmi nem kell?
- Nem. Jó napot!
- Akkor viszlát!

Így megy ez errefelé. Tényleg vesz így valaki? Tollas Attila