A szomszéd füve? Ugyan már! 2. rész

A sztori még tavaszi, de élő lett, ahogy újra találkoztunk: szóval jön a Pázsit Doki és mert nagyon szeret már az elmúlt egy év alatt, hozza is a cuccokat, leveket, slagot meg, gépeket és ami kell. Tudja ő a dolgát, mégis mindig megkérdezi: „Mit talált ki Attila mára?”. A szőkés-barnás-vörösest soha nem értette, így inkább hagytam is dolgozni.

Majd mikor készen lettek, kérdeztem, hogy akkor most mennyi a pénztárcám súlytöbblete, amit át kéne adnom.

 

„Hát, volt a gyeplazítás és a tavaszi tápanyag kijuttatás. Tudja, nem emeltünk árat, így az egész 2x 15.000 Ft, azaz 30 ezer lenne.”

kb, 2,5 mp-es néma sokk után, újra bútolva az agyam, kezdtem kérdezni: „Tényleg, milyen szerencsés, hogy nem emeltek árat tavaly óta. Akkor ez most két munka volt ugye?”

„Igen”

„És ha egymás után hívom ki megcsinálni, akkor is ez az ára?”

„Igen, de miben miben sántikál Attila, rosszat sejtek!”

„Oh én semmiben, csak próbálom megérteni, hogy ha két munka és külön kiszállással is ennyi az ára, akkor most egy kiszállással vajon mennyit fogok megtakarítani, hiszen csak egyszer kellett jönni. Szóval mennyi is az ára egy kiszállásnak?”

„Tudja, hogy nem számoljuk ezt így külön és azonnal jöttünk is amint hívott. Most akkor alkudozni fog Attila?”

„Én, jaj, eszem ágában sincs, akkor majd legközelebb fizetem ki, de valami biztos drágább lesz. Inkább eszembe jutott, hogy tartozom még hétezerrel tavalyról.”

„Jaj de jó hogy szólt, most már emlékszem”

„Na, ha eddig ráért 5 hónapot és most sem volt a központi téma, akkor a javaslatom az, hogy ha azt elengedni, akkor nem alkuszom a mostani árból. Mit szól?”

„Magával, mindig élmény az üzlet” - zárta le.

És akkor tessék is mondani: melyik az a készség, aminek használatával azonnal lehet pénzt keresni? :) Meg még szép a gyepem is. Tollas Attila

Tényleg csoda - műcuccok nélkül!

A szomszéd füve? Ugyan már! 1. rész

Az füvem tényleg zöldebb, mint a szomszédé. Szerintem 2 dolog kellett hozzá. Természetesen az egyik a pénz, a másik az akarat! Akartam, hogy ne én sírjak a másé után, hanem ő az enyém után. 

Így jönnek.

Aztán most ott tartunk, hogy az egész utca az enyémet akarja. Pedig csak Pázsit Doktorokat alkalmazok - mondjuk azóta már a fél utca is . Hehe.

Na, nem azért, mert szétvet a pénzt és nagyítóval kell a fűszálak alá nézni. Aki ismer, annak gyanús is lenne és sokkal inkább az ellenkezőjét gondolja.

A korábbi telektulajdonos pasi, a feleség elmondása szerint azt sem vette észre, hogy a nő, kukoricát ültetett a kertben 4 hónapja. Na, akkor vajon miből kezdem el az áhított gyepem építését? NA?            Hát egy rétből. EGY RÉTBŐL! Egy nyár közepére mindenféle szép virágokkal telenőtt szép nagy rétből. Kb. 16 féle virág nőtt ki onnan, ahonnan fű is nőhetett volna. Egyszer aztán átjött a szomszédasszony, hogy hagyjam már azt a két bokrot veszni, n nevelgessem, mert ugyan formás-formás, de az a parlagfű-fám.

Nekem pedig ezek után át kellett gondolnom, hogy gyepszőnyegezek-e (föld felszed, elszállít, locsolórendszer újratelepít - mert tuti szétcseszik a földfelszedésnél -, új föld majd a gyepszőnyeg - kb. a horror ár.) vagy egyénileg kapargatom amit tudok. Az utóbbi mellett döntöttem, de így meg se fű se virág nem maradt őszre.

Ezért hívtam a Pázsit Dokikat és azért mesélem el mindezt, hogy a következő történetben érthető legyen: nem az én piti alkudozós forintjaim kellenek nekik, hanem a gyepesítés és ápolása miatt ők kellenek nekem. Csak ezeket a fránya erőviszonyokat nehéz észben tartani és iszonyatosan nehéz mentesülni a mocsok ego-faktortól. Mert ugye hát ha mán én vagyok a vevő, akkor diktáljak is mán én, vagy mi…Tollas Attila

Ezt csinálták:

 u.i: Ausztriában akarnak terjeszkedni - illetve odaadni a bizniszt valakinek (sok pénzért)!