5 éves érvelés

Mármint egy 5 éves érvel a következő módon. Lenyűgöző! Aztán, ahogy növünk, úgy felejtjük el a logikus gondolkodást a ránk kényszerített, "ezt tessék csinálni, méghozzá így" szocializálódás miatt.

Szokásos esti "én még nem vagyok álmos, nem is fogok lefeküdni" cirkusz megy éppen, amikor a mami (nagymama) belép a képbe. Amikor itt van, szintén szokásosan ő olvassa a mesét este ami persze egy kiváló zsarolás alap tud lenni. Méghozzá úgy, hogy "ha nem viselkedtek rendesen, akkor nem olvasok mesét." És milyen jogos is ez! Miért kellene mesét olvasni rossz gyerekeknek (a rossz azért bőven túlzás). Persze a másik oldalon meg az van, hogy amikor meg lett ígérve a meseolvasás, akkor nem volt hozzá egyéb feltétel rendelve.

A gyerek meg ezt érti is, mondja is:
- De azt nem mondtad mami, hogy jól kell majd viselkedni!
- Márpedig ha nem viselkedtek jól, akkor nem lesz mese. Ha meg rugdosod is a könyvet közben, akkor visszaviszem a boltba!

Na, erre néz a gyerek, látszik, hogy beindulnak a sejtközi áramszupersztrádák, majd
- De ezt az Anna Petit nem is te vetted mami!
- És akkor mi van?
- Akkor nem is tudod, melyik boltba kell visszavinned!

Ha ha, ez meg igaz. Húga tátott szájjal, szivacs füllel szívja a bátyja gondolatatit. Persze mami el, mert a gyerek szemtelen. Szerintem meg okos. Majd holnap emondom neki, hogyan lehet erre visszahívni legközelebb mamit -ordítás nélkül.

Mikulás, Mikulás, nagyputtonyú Mikulás

Hát, szóval megérkezett az öreg hozzánk is. Látni persze nem láttuk, de tele volt minden a nyomaival. A kissrácom pedig érdekesen van szocializálva. Nagyon udvarias ugyan, de ha valami ingyen jött, akkor már nem áll meg egynél.

 

Ott a szaloncukor elszórva a csizmákhoz vezető úton. Csak pár darab ízelítőnek és persze a fokozatosságot betartó eufória emelkedéshez. Már sikongatnak, hogy „Látod, ott is egy, ott is egy, te jó ég akkor tényleg itt járt…” rohanás be az egyre sűrűsödő szaloncukor úton és igen, tele minden csizma!

Leírhatatlan öröm a kis arcokon, az az igazi hit. Még mindenben. Van még varázslat,  Mikulás, manók, boszorkányok, sárkányok, jók és rosszak. Hit anyában és apában. Még egyelőre vakon. Ők meg állítják, hogy Mikulás itt járt, sőt, mutatják a kertben a lábnyomot, ahol leszállt a repülő szánról.

Repülő, mert persze a logikus gyerek már kérdezi, hogy ha van lábnyoma a Mikulásnak, akkor hol van a pata- és szánnyom és a manó-krampusz csizmanyom. De hát az nincs, mint ahogy virgácsot sem lehetett kapni, ezért az sincs, ergó a manók le sem szálltak a szánról, mert nincs itt rossz gyerek.

Kissrác kapott egy „nagyon, nagyon” gyors Mustang Shelby 2-t (ez van ráírva, de szerintem ez a GT500-as) . És hát nem kabrió, mert az nem hangzik jól és különben is tudjuk már a szót, hogy „convertible”. Megy a brummogás, a drift ezerrel, amikor a kiscsaj csokis kis táskájának kínai remekmű csatja megadja magát ezzel végtelen bánatot és könnyeket csalva majd mindenki szemébe. Egy megnyugtatás van csak: apa úgy is megy dolgozni, gyorsan elindul, hátha utoléri Mikulást (a tesco-nál) és kicserélteti vele a roncsot.

Ekkor a kissrác mellém ugrik a következővel:

-       Apa, azért nem kaptunk virgácsot, mert jók voltunk?

-       Igen, kisfiam azért, meg arra gondolt Mikulás, hogy jók is lesztek.

-       Igen??? És tényleg olyan nagy zsákja van mint amiről meséltél?

-       Hatalmas zsákja van. Minden gyerek ajándéka belefér egyszerre. Ha kisebb lenne, akkor vissza kellene mennie és fel kellene újból töltenie, márpedig ez nem fér bele neki (logisztikailag) időben.

-       Akkor apa, ha már úgy is utána mész, kérjél már nekem még egy autót, biztos van a zsákban több is.

-       Uummm, azt nem lehet. Mindenből csak egy van, pont annak aki épp azt kapja.

-       Deee apaaa, ne vicceskedj! Jó voltam... és ha a táskát kicseréli, akkor autóból is van neki több…

Na, a kérdés: kit tekintsek érvelési példaképnek? Tollas Attila

Gyerekbaj

A ma reggeli családi történetről az jutott eszembe, amikor egyszer egy tréninget tartva, késő délután megkérdeztem a hallgatókat, hogy tudják-e miért fogunk most szünetet tartani? A kínos csend után az egyik hallgató végül azt válaszolta halkan, hogy „biztos azért mert, látod, hogy mennyire fáradtak vagyunk!” Mondtam neki, hogy ”nem; az, hogy fáradtak vagytok, nem érdekel olyan mértékben mint gondolod. Én itt dolgozom egész nap, szintén nagyon fáradt vagyok, és erre még külön rátesz, hogy (kicsit) leitattatok előző este. Szóval, azért tartunk szünetet, mert rá akarok gyújtani.”

Kiváló példa ez a feltételezésekre. Mennyi, de mennyi magánéleti és üzleti hiba követődik el, mert nem igazoljuk az akár jogos feltételezésünket.

Reggel pedig az történt, hogy a lányomhoz beosonván, halkan melléfeküdve simogatással együtt énekelni kezdtem a „Jó reggelt, itt a tej öltözködni kell, szervusz paplan, szervusz párna, most már kelni kell” családi ébresztőt. Erre huncutul elmosolyodik, felpattan és rohan ki a szobájából. Én meg utána, hogy hova megy, a flegma, „le (az emeletről), mesét nézni” válasszal. És ekkor elgurult a gyógyi. Utána szóltam, hogy nagyon de nagyon szégyelje magát, hogy én ilyen lelkesen keltem, ő meg még csak egy puszit sem ad és mit képzel és azzal otthagytam a lépcső tetején és elmentem a fürdőszobába.

Amikor a szokásos reggeli cuccok után mennék le, látom, hogy ott ül és nagyon-de-nagyon szomorú. Kezébe temetve a fejét egy 2,5 éves tömény bánatot láttam csak. Hiába, a „de mi a baj”, „megsimogassalak?”, „apa nagyon szeret” szövegek, semmi. Talán 10 perc telhetett így el, ülve egymás mellett, alatt, csöndben (az ő részéről mindenképp), amikor felé hajolva azt mondtam, hogy

„Az a baj, hogy tegnap levágtam a füvet. Ugye?”

Nemleges fejrázás.

„Akkor az a gond, hogy túl puhára sütöttük a húst! Ugye?”

Nemleges fejrázás, ami már nagyon jól megy és folytatta is a két újabb barom megjegyzésemre is.

„Látod, bármennyit mondhatok, nem fogom kitalálni. Mit szólnál, ha te mondanád el, miért ülsz itt szomorúan?”

Nemleges fejrázás - rutinből.

„Ok, akkor ne mond el, talán ebben a helyzetben az lesz a legjobb, ha inkább belesúgod a fülembe!”

ééés erre: „Az,      az,     az, hogy mennyünk le!”

„Persze drágaságom, menjünk le!”

És akkor felkaptam és sok csókkal levittem. Lent meg kakaóval jött a mese. Ennyi. Tollas Attila

Karácsonyi ígéretek

Elöljáróban: ez egy cikk alább, nem is ide írtam. Azért osztom meg, mert megszerettem. Szóval:

1996-Tickle Me Elmo, 1998-Furby, 2000-Playstation 2, 2001-Shelby, 2006-Nintendo Wii, 2009-Zhu Zhu Pets

Tavaly nálunk a Thomas (gőzmozdony) volt a karácsonyi sláger ajándék. Persze mire eljutottunk a vásárlásig, már nem kaptuk meg azt amit megígértünk a gyereknek. Végül, hogy ne kelljen sokat magyarázni és a meggyőzés is könnyebb legyen, valamint már sok választásunk sem volt, egy drágább verziót (de nagyobb doboz!) sikerült megvennünk. Tulajdonképp bevált a terv. Amikor ismét felhozta, hogy mi megígértük a csúszdásat, könnyű volt visszaverni az igényt azzal, hogy de már megbeszéltük, hogy ez sokkal komolyabb, elektromos és ilyen alig van másnak - mert ez drága. Megjegyzem, azóta mi jobban vigyázunk rá mint a gyerek.

Az év közepén azonban olvastam egy régi, játék gyáros szokásról, majd az igazságérzetem miatt több helyen is utána kutattam. Az egyik cikk részletesen taglalja, hogy miként lehet meghosszabbítani a karácsonyi szezont ezzel az "apró" trükkel és így hogyan lehet további pénzt kihúzni a szülők zsebéből. Minden évben van valami sláger gyerekjáték, de az szinte biztos, hogy két-három évenként kijön valami igazán nagy durranás. A karácsony előtt megjelenő hirdetések persze agyonreklámozzák és persze végül hőn áhított gyerekajándékká válik. A tortúra ott kezdődik, hogy a gyerek addig nyüstöli a szülőt, míg az ígéretet nem tesz, hogy ott lesz a karácsonyfa alatt (majd hozza valaki - igény szerint). Határozottan emlékszem, amikor egy volt kollégám beszélt a fiával, és azt próbálta megértetni vele, hogy most majd kap mást, de amint lehet újra kapni, akkor azonnal megszerzi neki azt is. Tudom, hogy mennyit telefonált a különböző játékboltokba és nagyon határozottan emlékszem, hogy én szingliként milyen nagyon mosolyogtam rajta.

A fent említett cikk 1998-ban jelent meg ahol a Tiger Electronics (Hasbro) szóvivője, Lana Simon azt mondja, amikor az általuk gyártott Furby babát készlethiány miatt nem lehetett kapni: „Azt gondolom, hogy minden értelmes szülőnek azt kellene mondania a gyerekeiknek, hogy megpróbálom a tőlem telhetőt, de ha most nem tudom megszerezni, akkor majd megszerezzük később”.

Tehát, a pórul járt szülőnek is kell valamit vennie, így vesz valami mást – nyilván hasonló értékben, ha már úgy is arra szánta, meg hát a lelkiismeretet is ki kell egyenlíteni. Majd januárban fél füllel meghallja, hogy ismét megy a reklámja az elfeledett ígéretnek. Sandán nézi a csemetét, de nincs menekvés, természetesen ő is észleli a történteket és hamarosan a „De hát megígérted, megígérted!” lélek dörzsölő igazsággal szembesít. Mi szülők pedig példát mutatva - ugye, arra neveljük a jövő generációját, hogy amit megígérsz, azt be is kell tartani -, visszamegyünk az üzletbe és másodjára is elköltjük az ajándékra szánt pénzt.

Vajon tudunk valamit tenni annak érdekében, hogy a fentiekből kimaradjunk? Azáltal. hogy a gyerekek ösztönösen jó tárgyalók, össze kell szednünk minden készségünket. A helyzet felismerése ugyanakkor már önmagában fél siker lehet.

Kerüljük el a hitelvesztés csapdáját! Egy nyomás alatti felelőtlen ígéretnél vagy blöffnél - ami előre nem látható következményekkel járhat - sokkal jobb ha inkább „szünetet” kérünk az átgondolásra. Érdemes azon elgondolkodni, hogy tudunk-e valamilyen cserealapot teremteni? Minél többet kérdezünk, annál több információhoz juthatunk. Akár azéhoz is, hogy minek a feltételeként tudja elfogadni a későbbi teljesítést? És ha már a kérdések: ha valamit meg akarunk tudni; egyszerűen csak kérdezzük meg!

Strukturáljuk az elvárását! Amennyiben nem fogja megkapni az általa kért játékot, ne hagyjuk, hogy a csomagbontáskor szembesüljön vele és akkor érje csalódás.

Mindezek természetesen az üzleti életre ugyan úgy vonatkoztathatóak. Sokszor a felek nem ismerik fel, hogy együtt kell dolgozniuk, nem egymás ellen. Ha azt látjuk, hogy eltérünk a partnerünk által is megismert tervünktől, legyünk proaktívak. Mondjuk el a lehetőségeinket előre és vonjuk be a megoldás keresési folyamatba.

Sokan „partneri viszony” esetén is próbálkoznak agresszív alkudozással és fenyegetések különböző formáival. Azonban ha kiderül, hogy a feleknek egy oldalon kell ülniük, akkor nyertes-nyertes helyzet csak úgy érhető el ha ezt meg is értik. Ismerjük fel tehát a szituációt és megfontoltan nyilatkozunk! Egy ilyen viszony nem engedi meg például azt a blöfföt, hogy „Ez az utolsó ajánlatom!”. Az erőviszonyok megváltozása vagy egyéb később felmerülő körülmények esetén elmozdulásra kényszerülhetünk, hitelvesztésbe kerülünk és oda a partnerség.

A valódi igények, félelmek feltárásával a közösen kijelölt, mindkét fél számára elvárt végeredményként meghatározott cél felé dolgozhatunk. Ez a megközelítés inkább együttműködő, partneri kapcsolatot eredményez és a jelenlegi gazdasági helyzetben talán erre nagyobb szükségünk van.

Én most nagyon jó helyzetben vagyok. Nálunk idén hiába verseng egymással a Monster High, a Rock on Elmo, a Lego Ninjago Lighting Dragon. A fiammal drift versenyeket látogattunk idén, aminek a hatásaként otthon már csak farolva közlekednek a kisautók. Így az ajándék is rally autó lesz - drift autónak nevezve.

Nagyon régen ilyen autóm volt. Matrica nélkül persze. Lehetett hülyíteni a csajokat.

Boldog, békés karácsonyi ünnepeket kívánok! Tollas Attila

u.i.1:

A fenti módszer bővebb leírása: Robert B. Cialdini’s Influence: The Psychology of Persuasion (ISBN 0-688-12816-5), ch.: Commitment and Consistency

A cikket írta: Nora Lockwood Tooher, The Providence Journal, (link)

A driftről bővebben: www.drifting.hu

u.i.2:
Egyébként kértem magamnak egy ilyet: http://airswimmers.com/

Tollas Attila

 Attila Tollas