Translate

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: ajándék. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: ajándék. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. január 30., hétfő

Póló negyvenezerért

Mondogatom már egy ideje, hogy meghíztam és azonnal tenni kell valamit. Mindent tudok okolni. Például a lábtörést meg azt, hogy leszoktam a szivarozásról. De a lényeg, hogy annak a nadrágnak, amiben tréninget tartottam ősszel, nem bírom köszönésre bírni a gombját és a gomblyukát. Olyan sok az az 5cm köztük, hogy hiába vörösödik a fejem kifújva a levegőt, sem tudom a két véget összeérinteni. Erről jutott eszembe egy reklamációm meg persze a hozzá tartozó 40 ezres póló.

A főnököm igazán rendes volt és hozott egy Abercrombie pólót nekem ajándékba az USA-ból. L-es méretűt, ami már ránézésre is kisebb volt mint amivel a lányom öltözteti a babáit. Kicsit kínos volt a mosolya, de nem adta fel. A következő alkalommal már felhívott és mondtam neki, hogy az XL biztos jó lesz, mert abból minden rám jön. Megjött a póló és persze otthon azonnal felpróbáltam, de beszorultam. A két kezem a fejem felett nyújtva maradt, mert nem bírtam lehajtani a kezem. Levegőt már nem kaptam de az életösztön vezérelt és hörögve indultam a család irányába. tulajdonképp az mentett meg, hogy nekimentem az ajtófélfának és elestem, de úgy hogy nyújtott testtel. Ebben a „segítség” hörgő szafaládé állapotban mentett meg a feleségem, visszahúzva rajtam a pólót. Azt hiszem mindenképp megmenekültem volna, mert annak a kisebb földrengésnek, amit az elesésemmel okoztam, az epicentrumát keresve gondolom rám talált volna a katasztrófavédelem.

Hadd ugorjam át az akkori gondolataim és a számat elhagyó szavak. Azért, hogy ne érezze úgy a főnököm, hogy fölösleges nekem bármit is hoznia, leültem hát a gép elé és regisztrálva a fenti cég oldalára, rendeltem egy pólót XXL méretben. Ennél nagyobb nem volt. Ugyan kisebb sokként ért, hogy a póló 60 dollár, a szállítás meg további 55, de hát mit volt tenni, úgy nem mehettem be az irodába, hogy nincs póló.

Kb. egy hét múlva meg is érkezett, UPS az ajtóban és azt mondja, hogy hozzam a tárcám,mert van rajta 8 ezer forint vám is. Huhhh, na itt éreztem, hogy tolul a vér de ilyenkor már nincs mit tenni, fizettem.

Bontom a csomagot, tépem ki az aranyárú pólót, dobom le a saját XL-est és menet közben üvöltök a feleségnek, hogy „Gyere gyorsan, megjött a póló, ez már jó lesz!” Kapom fel, de mielőtt eszméltem volna, megint beleragadtam. A feleség alig tudott kimenteni, mert fuldoklott a röhögéstől. Én hörögtem, kéz fönt, ő meg szintén alig kapva levegőt a szafaládé szót ismételgette. Biztos vagyok benne, hogy itt már csak azért éltem túl, mert felhörögtem magamból az árát, amit addig szépen elhallgattam előtte, és így gyorsan visszatért emberi állapotába.

Pár perc komoran ülés után kaptam a nem vagy normális egy csúnya pólóért ennyit, meg a kit érdekel a főnököd fejmosást.

Aztán egymásra raktam a két pólót, lefotóztam és egy jó dühös levelet küldtem az ügyfélszolgálatra, hogy a divat Európában az, hogy a méretezésnek jelentősége van. Méretugrásnál egy ruha széltében és hosszában is változik, nem csak azt, ami történt, hogy: 2,5cm-el hosszabb a nagyobb. OK, hogy skiny-nek születni kell és hozzám csak a mackótestet kedvelők bújnak, de basszus, pont az USA-ban csinálják ezt?

Azt is írtam, hogy a bosszúságomra tekintettel térítsék meg a póló árát meg a szállítást meg a vámot. Egy hét múlva megjött a válasz: visszautalják az árát, de nem áll módjukban többet, viszont tartsam meg a pólót.

Kb. 1évig várták szegény pólók, hogy majd történik velük valami. A húsosabb barátaimnak azt mondtam, hogy majd elrakom születésnapi ajándéknak hihi. Aztán persze senkinek nem adtam oda, mert az agyam azt kódolta, hogy fél áron jutottam hozzájuk, így mentve az üzletet, már vigyáztam rájuk. Tavaly nyár elején aztán csoda történt: rám jött az egyik. Kicsit izmosnak tűnt talán. Gondolom a másik is jó lett volna. A múlt idő azért, mert most meg se merem próbálni.

Jaa, a főnököm nagyon mulatságosnak találta az egész sztorit. Ennek ellenére már csak csokit hoz nekem.

Tollas Attila
 Attila Tollas

2011. december 16., péntek

Karácsonyi ígéretek


Elöljáróban: ez egy cikk alább, nem is ide írtam. Azért osztom meg, mert megszerettem. Szóval:
1996-Tickle Me Elmo, 1998-Furby, 2000-Playstation 2, 2001-Shelby, 2006-Nintendo Wii, 2009-Zhu Zhu Pets
Tavaly nálunk a Thomas (gőzmozdony) volt a karácsonyi sláger ajándék. Persze mire eljutottunk a vásárlásig, már nem kaptuk meg azt amit megígértünk a gyereknek. Végül, hogy ne kelljen sokat magyarázni és a meggyőzés is könnyebb legyen, valamint már sok választásunk sem volt, egy drágább verziót (de nagyobb doboz!) sikerült megvennünk. Tulajdonképp bevált a terv. Amikor ismét felhozta, hogy mi megígértük a csúszdásat, könnyű volt visszaverni az igényt azzal, hogy de már megbeszéltük, hogy ez sokkal komolyabb, elektromos és ilyen alig van másnak - mert ez drága. Megjegyzem, azóta mi jobban vigyázunk rá mint a gyerek.
Az év közepén azonban olvastam egy régi, játék gyáros szokásról, majd az igazságérzetem miatt több helyen is utána kutattam. Az egyik cikk részletesen taglalja, hogy miként lehet meghosszabbítani a karácsonyi szezont ezzel az "apró" trükkel és így hogyan lehet további pénzt kihúzni a szülők zsebéből. Minden évben van valami sláger gyerekjáték, de az szinte biztos, hogy két-három évenként kijön valami igazán nagy durranás. A karácsony előtt megjelenő hirdetések persze agyonreklámozzák és persze végül hőn áhított gyerekajándékká válik. A tortúra ott kezdődik, hogy a gyerek addig nyüstöli a szülőt, míg az ígéretet nem tesz, hogy ott lesz a karácsonyfa alatt (majd hozza valaki - igény szerint). Határozottan emlékszem, amikor egy volt kollégám beszélt a fiával, és azt próbálta megértetni vele, hogy most majd kap mást, de amint lehet újra kapni, akkor azonnal megszerzi neki azt is. Tudom, hogy mennyit telefonált a különböző játékboltokba és nagyon határozottan emlékszem, hogy én szingliként milyen nagyon mosolyogtam rajta.
A fent említett cikk 1998-ban jelent meg ahol a Tiger Electronics (Hasbro) szóvivője, Lana Simon azt mondja, amikor az általuk gyártott Furby babát készlethiány miatt nem lehetett kapni: „Azt gondolom, hogy minden értelmes szülőnek azt kellene mondania a gyerekeiknek, hogy megpróbálom a tőlem telhetőt, de ha most nem tudom megszerezni, akkor majd megszerezzük később”.
Tehát, a pórul járt szülőnek is kell valamit vennie, így vesz valami mást – nyilván hasonló értékben, ha már úgy is arra szánta, meg hát a lelkiismeretet is ki kell egyenlíteni. Majd januárban fél füllel meghallja, hogy ismét megy a reklámja az elfeledett ígéretnek. Sandán nézi a csemetét, de nincs menekvés, természetesen ő is észleli a történteket és hamarosan a „De hát megígérted, megígérted!” lélek dörzsölő igazsággal szembesít. Mi szülők pedig példát mutatva - ugye, arra neveljük a jövő generációját, hogy amit megígérsz, azt be is kell tartani -, visszamegyünk az üzletbe és másodjára is elköltjük az ajándékra szánt pénzt.
Vajon tudunk valamit tenni annak érdekében, hogy a fentiekből kimaradjunk? Azáltal. hogy a gyerekek ösztönösen jó tárgyalók, össze kell szednünk minden készségünket. A helyzet felismerése ugyanakkor már önmagában fél siker lehet.
Kerüljük el a hitelvesztés csapdáját! Egy nyomás alatti felelőtlen ígéretnél vagy blöffnél - ami előre nem látható következményekkel járhat - sokkal jobb ha inkább „szünetet” kérünk az átgondolásra. Érdemes azon elgondolkodni, hogy tudunk-e valamilyen cserealapot teremteni? Minél többet kérdezünk, annál több információhoz juthatunk. Akár azéhoz is, hogy minek a feltételeként tudja elfogadni a későbbi teljesítést? És ha már a kérdések: ha valamit meg akarunk tudni; egyszerűen csak kérdezzük meg!
Strukturáljuk az elvárását! Amennyiben nem fogja megkapni az általa kért játékot, ne hagyjuk, hogy a csomagbontáskor szembesüljön vele és akkor érje csalódás.
Mindezek természetesen az üzleti életre ugyan úgy vonatkoztathatóak. Sokszor a felek nem ismerik fel, hogy együtt kell dolgozniuk, nem egymás ellen. Ha azt látjuk, hogy eltérünk a partnerünk által is megismert tervünktől, legyünk proaktívak. Mondjuk el a lehetőségeinket előre és vonjuk be a megoldás keresési folyamatba.
Sokan „partneri viszony” esetén is próbálkoznak agresszív alkudozással és fenyegetések különböző formáival. Azonban ha kiderül, hogy a feleknek egy oldalon kell ülniük, akkor nyertes-nyertes helyzet csak úgy érhető el ha ezt meg is értik. Ismerjük fel tehát a szituációt és megfontoltan nyilatkozunk! Egy ilyen viszony nem engedi meg például azt a blöfföt, hogy „Ez az utolsó ajánlatom!”. Az erőviszonyok megváltozása vagy egyéb később felmerülő körülmények esetén elmozdulásra kényszerülhetünk, hitelvesztésbe kerülünk és oda a partnerség.
A valódi igények, félelmek feltárásával a közösen kijelölt, mindkét fél számára elvárt végeredményként meghatározott cél felé dolgozhatunk. Ez a megközelítés inkább együttműködő, partneri kapcsolatot eredményez és a jelenlegi gazdasági helyzetben talán erre nagyobb szükségünk van.
Én most nagyon jó helyzetben vagyok. Nálunk idén hiába verseng egymással a Monster High, a Rock on Elmo, a Lego Ninjago Lighting Dragon. A fiammal drift versenyeket látogattunk idén, aminek a hatásaként otthon már csak farolva közlekednek a kisautók. Így az ajándék is rally autó lesz - drift autónak nevezve.

Nagyon régen ilyen autóm volt. Matrica nélkül persze. Lehetett hülyíteni a csajokat.
Boldog, békés karácsonyi ünnepeket kívánok! Tollas Attila

u.i.1:

A fenti módszer bővebb leírása: Robert B. Cialdini’s Influence: The Psychology of Persuasion (ISBN 0-688-12816-5), ch.: Commitment and Consistency
A cikket írta: Nora Lockwood Tooher, The Providence Journal, (link)
A driftről bővebben: www.drifting.hu

u.i.2:
Egyébként kértem magamnak egy ilyet: http://airswimmers.com/
Tollas Attila
 Attila Tollas