ÁR/ÉRTÉK – A PÓLÓNYOMÁS

Akinek elmeséltem az alábbi sztorit, nem értette, hogy mi van velem. Pedig néha van úgy - mint most is -, hogy sem időm, sem kedvem nem volt elkezdeni reklamálni. Valamint ott állva úgy ítéltem meg, hogy jelentős hasznom sem származott volna az egyébként jogos reklamációmból.

Történt, hogy a napokban egy kora esti HR rendezvényen egy beszélgetést kellett moderálnom. Épp amikor az ebéd utáni emésztéssel volt elfoglalva a szervezetem - és gondolom, hogy az agyi vérhiány okán - kitaláltam, hogy csináltatok vicces pólót a témámhoz. Délután 2-kor hát elkezdtem pólóst keresni, aki megcsinálja nekem az ötletem, méghozzá azonnal. Ezzel párhuzamosan egy korábban látott grafikát továbbírtam és nehezen, de összerakattam egy grafikussal (na jó, leírom, úgy zajlott, hogy 3 grafikus küldött el, majd az első barátom visszahívott, hogy majd 3 óra múlva ráér. Én könyörögtem, mire a „küldjed” volt a válasz. Aztán pár perc múlva megint visszahívott és azt mondta, hogy „Badzmeg te tényleg normális vagy? Most sürgős határidőkre dolgozom te meg idióta macskákat küldözgetsz?” Aztán megcsinálta).

A szomszéd kerületben lévő pólós rábólintott én pedig megrendeltem két ’L’-es méretet és magamnak egy ’XL’-es méretet – gondolván, hogy a két szervező elég vékony, ott nem hibázhatok nagyon.

Elmentem hát a pólókért és a tulaj egy enyhe szemrebbenéssel meg azzal fogadott, hogy az alkalmazott elszúrta és egy ’M’-es, egy ’L’-es és egy ’XL’-es méret készült. „Gondot jelent-e ez?” kérdezte.
Én teljesen üres fejjel átgondolva, hogy vajon a 10 ezer forintból milyen oltári üzletet tudnék kihozni, azt mondtam, hogy „Nem”, majd odaadtam a pénzt.

Végül egy kedves barátnőmé lett a legkisebb, a másik kettő meg a két szervezőé úgyhogy persze nekem nincs. Most, hogy írom ezt a bejegyzést, jut eszembe, hogy a muki említette telefonon, hogy az első több idő, de minden további nyomat már csak pár perc. Szóval, talán ha kérek pár percet, ott is eszembe jutott volna ez és akkor kicseréltetem vele. De szerintem így több örömet okoztam.

Mindegy. Majd amikor dobozra nyomtatok ugyanott…

update: kaptam képet a rendezvényről, amikor még rajtam volt a póló :):

Tollas Attila

 Attila Tollas

Póló negyvenezerért

Mondogatom már egy ideje, hogy meghíztam és azonnal tenni kell valamit. Mindent tudok okolni. Például a lábtörést meg azt, hogy leszoktam a szivarozásról. De a lényeg, hogy annak a nadrágnak, amiben tréninget tartottam ősszel, nem bírom köszönésre bírni a gombját és a gomblyukát. Olyan sok az az 5cm köztük, hogy hiába vörösödik a fejem kifújva a levegőt, sem tudom a két véget összeérinteni. Erről jutott eszembe egy reklamációm meg persze a hozzá tartozó 40 ezres póló.

A főnököm igazán rendes volt és hozott egy Abercrombie pólót nekem ajándékba az USA-ból. L-es méretűt, ami már ránézésre is kisebb volt mint amivel a lányom öltözteti a babáit. Kicsit kínos volt a mosolya, de nem adta fel. A következő alkalommal már felhívott és mondtam neki, hogy az XL biztos jó lesz, mert abból minden rám jön. Megjött a póló és persze otthon azonnal felpróbáltam, de beszorultam. A két kezem a fejem felett nyújtva maradt, mert nem bírtam lehajtani a kezem. Levegőt már nem kaptam de az életösztön vezérelt és hörögve indultam a család irányába. tulajdonképp az mentett meg, hogy nekimentem az ajtófélfának és elestem, de úgy hogy nyújtott testtel. Ebben a „segítség” hörgő szafaládé állapotban mentett meg a feleségem, visszahúzva rajtam a pólót. Azt hiszem mindenképp megmenekültem volna, mert annak a kisebb földrengésnek, amit az elesésemmel okoztam, az epicentrumát keresve gondolom rám talált volna a katasztrófavédelem.

Hadd ugorjam át az akkori gondolataim és a számat elhagyó szavak. Azért, hogy ne érezze úgy a főnököm, hogy fölösleges nekem bármit is hoznia, leültem hát a gép elé és regisztrálva a fenti cég oldalára, rendeltem egy pólót XXL méretben. Ennél nagyobb nem volt. Ugyan kisebb sokként ért, hogy a póló 60 dollár, a szállítás meg további 55, de hát mit volt tenni, úgy nem mehettem be az irodába, hogy nincs póló.

Kb. egy hét múlva meg is érkezett, UPS az ajtóban és azt mondja, hogy hozzam a tárcám,mert van rajta 8 ezer forint vám is. Huhhh, na itt éreztem, hogy tolul a vér de ilyenkor már nincs mit tenni, fizettem.

Bontom a csomagot, tépem ki az aranyárú pólót, dobom le a saját XL-est és menet közben üvöltök a feleségnek, hogy „Gyere gyorsan, megjött a póló, ez már jó lesz!” Kapom fel, de mielőtt eszméltem volna, megint beleragadtam. A feleség alig tudott kimenteni, mert fuldoklott a röhögéstől. Én hörögtem, kéz fönt, ő meg szintén alig kapva levegőt a szafaládé szót ismételgette. Biztos vagyok benne, hogy itt már csak azért éltem túl, mert felhörögtem magamból az árát, amit addig szépen elhallgattam előtte, és így gyorsan visszatért emberi állapotába.

Pár perc komoran ülés után kaptam a nem vagy normális egy csúnya pólóért ennyit, meg a kit érdekel a főnököd fejmosást.

Aztán egymásra raktam a két pólót, lefotóztam és egy jó dühös levelet küldtem az ügyfélszolgálatra, hogy a divat Európában az, hogy a méretezésnek jelentősége van. Méretugrásnál egy ruha széltében és hosszában is változik, nem csak azt, ami történt, hogy: 2,5cm-el hosszabb a nagyobb. OK, hogy skiny-nek születni kell és hozzám csak a mackótestet kedvelők bújnak, de basszus, pont az USA-ban csinálják ezt?

Azt is írtam, hogy a bosszúságomra tekintettel térítsék meg a póló árát meg a szállítást meg a vámot. Egy hét múlva megjött a válasz: visszautalják az árát, de nem áll módjukban többet, viszont tartsam meg a pólót.

Kb. 1évig várták szegény pólók, hogy majd történik velük valami. A húsosabb barátaimnak azt mondtam, hogy majd elrakom születésnapi ajándéknak hihi. Aztán persze senkinek nem adtam oda, mert az agyam azt kódolta, hogy fél áron jutottam hozzájuk, így mentve az üzletet, már vigyáztam rájuk. Tavaly nyár elején aztán csoda történt: rám jött az egyik. Kicsit izmosnak tűnt talán. Gondolom a másik is jó lett volna. A múlt idő azért, mert most meg se merem próbálni.

Jaa, a főnököm nagyon mulatságosnak találta az egész sztorit. Ennek ellenére már csak csokit hoz nekem.

Tollas Attila

 Attila Tollas