Varratszedés és gipszelés. 2x (Első rész)

Jók ezek a morfinos fájdalomcsillapítók. Két darab után tényleg nem fájt a varratszedés. Szerintem csak azért sziszegtem, mert az már megszokott és a doki is kiborgnak nézett volna, ha nem csinálom. Tulajdonképpen, teljesen idióta voltam. Több ponton nem figyeltem ami most sokszorta visszaüt. Olyan, mint a hullámvasút. A hiba azzal kezdődik, hogy felülsz rá egyáltalán. Aztán minden kanyarban a végét várod, de csak újabb gyomorforgató meglepetések érnek.

Szóval, ott ülök a doki előtt, kezemben a borítékot szorongatom és az adrenalin okozta egész testes remegés elvette az eszem. Félgipsz le, alkohol, szike, jön a damil, majd mikor még mindig 10cm-es darabot húz át az öltéseken, felszisszenek. Ekkor levágja fél centi hosszúra és úgy húzza tovább. Nyilván jobb érzés így, de nem fáj.

Mondom neki, hogy biztos vagyok benne, a traumások nem a tervezett műtétek, pénzt sem kapnak én meg protkós voltam ezért fogadja el – az időközben izzadságtól és szorongatástól megviselt - a borítékot. Nem, nem, ő nem, mondta, mire én: „De kérem, én ragaszkodom hozzá!” Mint valami Kabos Gyula filmben. Eltette. így van ez rendjén, sajnos.

Majd a folytatást illetően kérdeztem. Mint egy amatőr.  Mint aki nem arról nevezetes, hogy szétszedi a tárgyalófelet kérdésekkel mielőtt az még helyet foglal a székén. Nem. Utólag. Kiderült, hogy még 2 órát dolgozik itt, mert lejárt a szerződése és majd megy vissza a győri kórházba. Persze, a boríték is oda, sőt, újat kell majd varázsolnom az új dokinak, de ennél azért jobban aggasztott, hogy pont azt javasolja a rögzítő csavar kiszedő operatőrének, akivel összevesztem távozásomkor. Csak erős zárójelben, hogy ezt nem tudhatta, meg persze én sem amikor távoztam. Akkor hozzuk ki belőle a maximumot gondoltam, megbeszélve vele a győri kisműtétet. A fájni fog-e kérdésre a következőt válaszolta: "Hát… elég jól be tudjuk érzésteleníteni az egyik oldalát. Az biztos nem fog fájni."

Szuper, gondoltam. Csakhogy nem egy kis piti pácienssel van dolgod basszus. Mert ugye egy szép kis jelzésre szép kis kérdés illik: "És a másik oldala a csavarnak?" "Ja, az, mondta, azt nem tudjuk érzésteleníteni, az kicsit érzékeny lesz amikor megindul a menet." Kicsit, mi? Frankó, jó hogy van az a morfincucc. Miért nem tudják azt mondani, hogy le fogom tépni a műtőasztal acél keretét? Akkor legalább megfelelően strukturálnának. Aztán, ha kevésbé fáj, csak örülünk.

Folyt. köv. (két ponttal)

Tollas Attila 

Attila Tollas

Mások mindig jobban tudják

A Baleseti Sebészeten a nővérek gondolom ugyan azt csinálják, mint mindenhol máshol az ország egészségügyi intézményeiben. Szerintem kifejezetten kedvesek, értik amit csinálnak és lehet velük üzletelni. Mondjuk, azt kicsit megalázónak érzem, hogy 24 órával a bokatörésem után és 12 órával a 20 centis vágású sebemmel – tele fémmel, csavarokkal, mint kedves barátom megírta, nem könnyű az út a kiborggá válás felé – azon kell jártatnom az agyam, hogy hogyan kapom meg azt a narkózist, amivel legalább kicsit tudok aludni.

Úgy kezdődött, hogy bejött egy orvos és arról érdeklődött, hogy "Mennyire fáj egy 1-10-es skálán?" Teljességgel ostoba kérdés, amit el is mondtam neki, mert ugyan mi a viszonyítási alap? Ha segítek neki, akkor, mondjuk a műtétből felébresztve, azt volt az elcseszettűl fáj, azaz a 10-es, akkor néha vannak 6-8-as rohamaim, de most csak 3-4es. Tudomásul vette, majd elment. Kisvártatva megjelent a nővér és hozott két fehér bogyót és közölte, hogy a doki szerint, nekem nem is fáj olyan nagyon, elég lesz ez is. Basszus! A doki szerint, mi? Hát majd neki kell minden reptéri ellenőrzésnél levennie a cipőjét, mert besípol az a fél kilónyi fém vagy nekem?

Mondtam a nővérkének, hogy, ”Ok, de hol van az a sárga/zöld kapszula legalább?” „Ja, az morfin származék, az túl erős nekem!” – válaszolta. Na gondoltam, akkor nekem pont az kell. Mondtam, hogy minden tiszteletem a dokié, de korábban – 4 órája – még az is volt a csomagban, így ragaszkodom hozzá, hogy hozzon belőle egyet. Megtette, ezzel nyílt utat adott a zsarolásom következő szakaszához.

Egy másik nővért kérdeztem a hatásmechanizmusáról aki végül elkotyogta, hogy ebből ö mindig 2db-ot ad /alkalom a nagyon „fájósoknak”, többet nem lehet de most nem ezt nem ö adagolja ki, hanem a kolléganő.

Aki meg is jelent a 2. gyógyszerosztásnál és hozta az egy szem boldogságomat, meg a két szem gagyit. Azonnal mondtam, hogy a legjobb tudomásom szerint ebből akár kettőt is adhatna és nekem piszkosul fáj. A válasza az volt, hogy a doki nem akarja, hogy rászokjak. Tényleg? Hát engedje már meg a kedves doki, hogy egy egy napos műtöttnek még fájjon és adjon már, ha mégsem mondja, hogy tilos.

„Nem lehet, nem írhatom felül a doktor urat.” Hmmm, fincsi, elhangzott végre a „nem” (imádom!). „Rendben, én értem, hogy nem írhatja felül – mondtam -, de itt most két lehetősége van. Az egyik, hogy adja a két bogyót és akkor tudni fogja mit vettem be, a másik hogy magam csillapítom a fájdalmam a nálam lévő Algopirynnel és a Cataflannal. Abban az esetben, ha rosszul leszek, is Önöknek kell rendbe hozniuk, de nem fogják tudni, miből, mennyit vettem be. Mi legyen?” Kérdeztem végül, de persze egy ilyen édesen csomagolt „orosz front” ajánlatnak nem lehet ellenállni.

Azóta kettő morfinos cuccot kapok és nem fáj. Gondoltam, majd abbahagyom, nehogy igazuk legyen és rákapjak az ízére, de ma sajnos szervezetem elégelte meg. Éreztem, hogy nem kell már bevennem a reggeli adagot, de nem bírtam ellenállni. Hát kaptam is olyan görcsös fejfájást, hogy azt hittem áttolnak majd az agysebészetre. Hát igen. nem szokta a paraszt a drogot. Fiatalon kellett volna beleszeretnem, most már mindegy.

A lényeg, hogy annyi cuccot tudtam végül kipréselni a gyógyszeres szekrényből, hogy bőven van itthon a további fájdalom enyhítésekre. Például a varratszedésre. Mert ugye épp eszű ember nem dől be a dokik „Kicsit kellemetlen.” vagy „Mint egy szúnyogcsípés.” dumájának. Egy „pasi” meg végképp nem. Talán azt is megírom.

Ja, a fentiekből két tanulságot mesélek majd mindenkinek: az egyik, hogy beszélj érthetően. Ha egy doki kérdezi mennyire fáj, csak egy válasz lehetséges:  „Ez már az ájulás határán van!” A másik, hogy időnként egy vagy-vagy ajánlat könnyen megoldás lehet egy problémára. A vitát meg hagyjuk másra.

Tollas Attila 

Attila Tollas