Tárgyal vagy zsarol a Ryanair?

Ez még mindig nem a régi, itt megszokott énem. Több levelet kaptam, hogy 1, ha elkezdek valamit akkor azt csináljam rendesen, 2, hagyjam ezeket a nagyon szakmai cuccokat.

A válaszaim: 1, ok. 2, ok.

Bővebben pedig: 1, jó, jó, de most tényleg nem volt időm leírni a történteket. Na jó, őszintén, nagyon rossz kedvem van az utóbbi hetekben és ezért nem írtam. Ezzel pedig eljutok a 2-höz: ezeket megírni nem kell jó kedv csak konspirációs agy.

De most tényleg, azért az index címlapján szerepelni melengeti a májam (bár nem tudom, hogy ott lenni most jó-e vagy sem), pláne, hogy ezzel (itt az eredeti):

A Ryanair az egyébként is indokolt téli szezonbeli járatcsökkentést próbálhatja úgy eladni, hogy közben esetleg másoknak nem járó kedvezményeket sajtoljon ki a reptérből. A Scotwork Magyarország szakemberei tárgyalási szempontok alapján elemezték a Ryanair csütörtöki sajtótájékoztatóját.

"A Ryanair sokadik magyarországi nekifutása 2012 elején, a Malév csődjével egy időben kezdődött. Akkor Michael O'Leary, a diszkont légitársaság vezérigazgatója azzal indított, hogy megkezdődtek a tárgyalások a Budapest Airporttal, miközben Hardy Mihály, a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőteret üzemeltető Budapest Airport kommunikációs igazgatója azt válaszolta, hogy még nem kereste meg őket tárgyalási szándékkal a légitársaság. Ezt követően Michael O'Leary jelentős kedvezményekről beszélt a reptér részéről, Hardy Mihály válaszában, akkor úgy fogalmazott a kedvezmények mértéke mindenki számára ugyanaz és stratégiai okokból nem tesznek kivételt egyetlen légitársasággal sem.

A Ryanair kommunikációja hasonlóan zajlik a világ minden részén.  Fenyegetéssel és szankciókkal strukturálja a tárgyalófeleit még mielőtt a tárgyalás megkezdődne. Ebbe a sorba teljes mértékben beleillik, hogy 40%-os járatritkítással fenyegeti a Budapest Airportot, amennyiben az megemeli az árait. 10 útvonal szűnik meg, 20-at pedig ritkítanak, így 1,2 millióra csökken az utasok száma, ami 800 ezerrel kevesebb utast jelent. A Ryanair számításai szerint a repülőtér 800 dolgozót kényszerül majd emiatt elbocsátani.

A megszűnő és gyérülő útvonalak olyan desztinációk, melyek forgalma a téli időszakban eddig minden évben csökkent. A légitársaság a bejelentéssel és a várható intézkedésével tulajdonképpen csak egy megelőző lépést tesz, arra az esetre, ha nem tudja teljesíteni vállalását és jól használja ki a kínálkozó tárgyalási alkalmat. Erre utal Michael O'Leary vezérigazgató nyilatkozata, hogy amennyiben csökkentik a reptéri árakat, az intézkedésük csak átmeneti lesz. Olyan feltételt támaszt a Budapest Airport felé, ami nem reptéri, hanem magyar hatósági döntés. Kínos lehet egy pozitív végkimenetel a Budapest Airport számára, mert egy árcsökkentéssel és így az egyedi díjakkal olyan súlyos precedenst teremtenének, ami a reptér teljes szerződésállományára kihathat és a jövőben is meghatározná a tárgyalásaik menetét. Amennyiben egy ügyes átfogalmazással mégis kedvező döntés születik a Ryanair számára, a légitársaság vezérigazgatója szerint akkor sem fogják azonnal visszaállítani a járatszámot. Az „átmeneti” időszak pedig várhatóan pont addig fog tartani, amíg a most kieső célállomások vissza nem nyerik vonzerejüket a téli időszakból.

A Ryanair a múltban is csak addig maradt az országban, amíg a feltételek elfogadhatóak voltak a számára és az érdekei ezt kívánták. Valószínűsíthető, hogy ez a jövőben sem fog sokat változni. Jelenleg pedig nem arról szóltak Michael O'Leary nyilatkozatai, hogy mikor fogja beszüntetni hazai működését”  Tollas Attila

Mi lesz veled szegény beszállító?

Úgy tűnik az alábbi elemzésem érdekli a piacot, mert több helyen is megjelent, vagy idéztek belőle (pl.: origo, élelmiszeronline stb) Nektek mi a véleményetek róla?

 A CBA láncból kivált és a Coop Csoporthoz csatlakozott tagok forgalmának elvesztése nem csak a forgalomkiesés és a presztízs csorbulása miatt fájdalmas, hanem mert meg kell győzni a beszállítókat, hogy ne változtassanak a kondíciós lista feltételein. A történtek ugyanis nagyban befolyásolják a beszállítókkal való tárgyalást. A megváltozott piaci környezet tárgyalásra gyakorolt hatásait vizsgálták a (Munkaadóm) szakemberei (én).

80 milliárd forint. Megközelítőleg ennyi forgalomkieséssel kell számolni a CBA-nak azzal, hogy a tizenkét regionális cége közül három kivált és szeptember végén átigazolt a Coop Csoporthoz. Mindez azért történt, mert a CBA vezetősége nemrégiben anyagi biztosítékrendszert, azaz pénzügyi letétet, vezetett be – úgy fogalmaztak, hogy a szállítók érdekében – amit a három vállalkozás nem fogadott el.

Emellett a CBA szerint a kiválás inkább egy megtisztulási folyamat része: a három céggel állítólag szakmai hiányosságok és a beszállítókkal szembeni magatartás is probléma volt. Miért fogadta mégis tárt karokkal a Coop Csoport a renitenseket? A 80 milliárd forint kézenfekvő válasz lenne, de talán ennél több hozománya van az esetnek mindkét oldalon.

Az említett pénzügyi letét nem mond sokat, azonban ha figyelembe vesszük a választási kampánytámogatás utáni kormányzati próbálkozásokat, az több összefüggésre világíthat rá. A hazai láncok támogatása nem minden fronton sikerült. A hatnapos nyitva tartás és a kisboltok forgalma egyelőre még nem hozott a konyhára, ezeknél jobban sikerült az Erzsébet-utalvány bevezetése.

Ugyanakkor a pénzügyi letét inkább a cash-flow növelését hivatott betölteni, sem mint szankciót a beszállítókkal történő tisztességes bánásmódhoz.

A „tisztulási” folyamat során az 565 milliárd (2011-ben) forgalomból kieső 80 milliárd forint mínusz, tehát egyrészről messze nem a várt helyzetet eredményezte, másrészről kiemelkedően izgalmas tárgyalásokhoz vezethet a beszállítókkal. Az évről évre emelkedő kondíciók mögött ugyanis a folyamatos forgalomnövekedésnek kellett állnia, ami az új boltok nyitásával több beszállítónál akár meg is valósulhatott. A jelenlegi visszaesés következtében azonban a beszállítók joggal módosíthatnák a kondíciós listákat, természetesen a saját javukra. Komoly feladat vár a CBA beszerzőire, ha minden beszállítónál meg kívánják tartani az eddig elért eredményeiket.
Jelen gazdasági környezetben a magyar beszállítók forgalomszükséglete kedvez az eszed-nem eszed taktikának. Elhihetik a CBA nyilatkozatát, miszerint, a forgalma nem fog csökkenni és a több mint 160 elvesztett bolt helyett folyamatosan új üzleteket nyit.

Ezirányú törekvéseit alátámasztandó 7 új boltot nyitott a megkapott közel 300 millió forint vissza nem térítendő állami támogatás segítségével. Az erőfölény demonstrálásánál azonban kifizetődőbb lehet a beszállítói oldal partnerré emelése.
Ennek oka pedig az, hogy a Coop Csoportnak nem kell jövőben nyitandó boltokat bevetnie a meggyőzés érdekében. A 2012-es évre várt 530 milliárd forint forgalma még ebben az évben emelkedhet 20-25 milliárd forinttal. A jövő évre vonatkozó tárgyalásokon azonban teljes joggal kéri majd a kondíciós feltételek számára előnyösebb megváltoztatását, figyelembe véve a múltbéli megadott precedenseket, melyeket alá tud támasztani a jövőbeli forgalmi adatokkal. A Match csoport felvásárlása nélkül is a Tesco mögötti második legnagyobb forgalmú kiskereskedelmi lánc lett. Óriási növekményről van szó tehát ezen az oldalon, így a beszállítóknak szükségszerű is lesz a többletfizetés, ugyanakkor, ha közel egyenrangú félként tekintik őket, várhatóan meg is éri majd részt venni az üzletben.

Ahogy a piaci erőviszonyok időről időre változnak, úgy a most hozott beszállító stratégiák és döntések óriási hatással lesznek a jövőre nézve, amikor a következő kiskereskedelmi átrendeződés okozza majd a kereskedelmi igazgatók álmatlan éjszakáit. Tollas Attila

[Kivált cégek: Palóc Nagykereskedelmi Kft. (2011- 40-41 milliárd forint, 78 saját és további félszáz társult partnerüzlet), a Polus Coop (2011-18 milliárd forint, 38 saját üzlet), a Piliscsoport Kereskedelmi Kft. (2011-24 milliárd forint 50 saját és további 35 társult üzlet)]

Beszari Faszi

Járok, vezetek, két lábon állva veszem ki a cuccokat a hűtőből. Hurrá, nincs már rögzítő csavar a bokámban. Az érzés euforikus. Mondtam is a gyógytornásznak ma, hogy boldog vagyok, hogy itt lehetek. Ő meg csak nézett nagy szemekkel. Ezt persze egy rendkívül gyötrelmes és persze tanulságos nap előzte meg.

Hetekkel ezelőtt kezdődött minden, amikor közszemlére tettem a röntgenfelvételeket. Jöttek is kommentek szép számmal. Az egyikben egy volt évfolyamtársam azt írta, hogy neki is hasonló történt a lábával azzal a különbséggel, hogy neki két rögzítő csavar is volt benne meg azzal, hogy őt a Jánosban műtötték. Azt is írta, hogy amikor eltört a bokája, azt mondta a férjének, hogy üsse már le mert annyira fáj neki. De a lényeg, hogy a csavarkivétel hasonló fájdalommal járt.

Ezek után több orvost is megkérdeztem és mindegyik azt mondta, hogy hát igen, amikor megindul a csavar azt érezni szokták. Erről már írtam, hogy ha egy orvos így beszél, az igazán kemény lesz. Ha jól emlékszem 5x álmodtam ezzel. Méghozzá igazi rémálmokat. Azt a gyerek ijesztgetős fajtát: „Ha rossz leszel, jön a doktor bácsi és kiveszi a csavart…!”

Hétfőn felhívtam a dokit (ismét egy másikat, mert aki csinálta volna, szabin volt) és hiába reméltem titkon a szerdát, csütörtököt már keddre be is rendelt. Mondtam neki, hogy félős vagyok és adjon tanácsot, mit kell tennem előtte. Azt mondta, hogy semmit, kapok majd helyi érzéstelenítőt és csak azt fogom érezni kicsit, ahogy megindul. Pafff.

Kedden, ébredés után rögtön Tramadolort reggeliztem és a hideg élelem mellé is csomagoltam biztonság kedvéért. Amikor megérkeztünk már le kellett ülnöm mert szédültem. Folyt rólam a víz és egész testemben remegtem (rettegtem). A dokira várni kellett, úgyhogy felhívtam egy ottani anesztes főorvos ismerősöm, hogy segítsen. Van az a „bátorság” tabletta, adjon már belőle. Átmankózván az épület másik oldalába, végül is 2 Xanax-ot kaptam, azzal, hogy azért mondjam meg a dokinak.

Visszaérek, a nővér az ajtóban kacsingat, hogy már vár a doki. Nem, baj, gondoltam, nem olyan sürgős ez. Amikor bemutatkoztam és mondtam az ismerősöm nevét (az ő főorvosa), azért hozzátettem, hogy nem is tudom, hogy hogyan említsem, mert mi csak Zoltánnak hívjuk. Persze nem, azért közel sem olyan a viszony, de így családiasabb és segítőkészebb légkörben reménykedtem. Meg azt is mondtam, hogy Zoltán azért küldött a szabadsága alatt hozzá, mert csak benne bízik meg, hogy az én lábamat… Persze, persze. Meg a gyógyszert is elmondtam ő meg csak röhögött. „..csak amikor megindul...” mondta. Köszi, pont ettől izzadtam eddig is egy litert.

Na, a műtősnő vár, öltöztet majd lefektet. Azt mondja, csak kényelmesen, nyugodtan. Nekem görcsben mindenem és ezt remegő hangon tudatom is vele. „Külboka?” kérdezi, „Csak azt fogja érezni, amikor megindul.” meg „A lemezt is itt fogjuk kivenni, nem fáj az!” Meg az anyátokat fogjátok itt kivenni. Majd a nagyműtőben, altatásban. Én aláírok mindent, inkább verjétek ki két fogam a tubussal, de engem altatni fogtok. Aztán amikor készíti elő a cuccokat, látom, hogy elővesz egy akkora tűt, hogy azzal rendesen átszúrhatnák még a vádlimat is, de úgy, hogy a tűben maradna 30 deka hús is. Komolyan, a natgeon is kisebbel veszik az elefántok vérét. Kérdeztem is tőle, hogy az meg mire? „Hát az érzéstelenítőhöz.” „Na ne már”  mondtam „biztos elég nagy az?” „Ja, ezzel csak felszívom, kisebbel adja majd be a doktor úr.” Baromi vicces nem? Tuti, hogy a lelki terror-humor is a mindennapok része itt.

Erre megjön a doki, oldalra fektetnek, a műtősnő kacag, mert mint mondja ilyenkor a kényszeredett is pozitív hatással van. Én meg közben érzem az érzéstelenítőt. Hát, ha ez a szúnyogcsípés, akkor köszi, elég volt. Két vinnyogás közben mondom a dokinak, hogy azért várjuk már meg míg hat, meg azt is, hogy én már jól tudok mankózni és inkább mennék haza, így is lehet élni, örülök, hogy megismertem. „Fáj?” kérdezi, miközben a megfelelő csavart kereste. Azt éreztem, hogy ütögeti a lemezkémet de igazából nem fájt. Mint amikor a fogász érzéstelenített és úgy nyomkodja a fogadat. Mondtam, hogy nem, aztán a fém tálkában hallottam a csavar koppanását. „Azért mielőtt elmegy, még berakok egy öltést.” mondta én meg nem értettem, hogy most akkor mi van?

Hogy fért el ekkora csavar?

Volt még kis papírmunka, de aztán mehettem haza a jódos lábammal. Otthon meg azonnal rá is álltam. Igazán furcsa érzés volt. Próbáljátok ki. Nem kell rálépni 7 hétig, utána egész izgalmas lesz. Na, ennyi.

Tanulságok? 1, Egy félrelépés veszélyes következményekkel járhat. 2, Ne szedess ki rögzítő csavart a János traumáján, mert ott fáj. 3, Ha bokatörés után arra kér az asszony, akár le is ütheted - büntetlenül (bár nekem a törés utáni 2 km bringázás sem fájt, majd vezettem is kicsit és csak a végén éreztem, hogy kiszállni már nem tudok a kocsiból) 4, Amit mi elvárások strukturálásának hívunk, az tulajdonképpen a percepciós kontraszt. Ha ez túl magas (vagy alacsony), akkor az üzleti életben úgy védekezünk ellene, hogy érdektelenné válunk a téma iránt. Következetesek leszünk, meggyőzzük magunkat. Inkább továbblépünk, mert azt gondoljuk, hogy túl sokat fog kérni, lehetetlen lesz teljesíteni stb. Csak óvatosan az elvárások alakításával. Az legyen reális és inkább alá, mint fölé!

Nem akarom utóiratba írni, mert fontos (de csak mert nem fájt): a műtősnő és a doki is fantasztikus volt!

Tollas Attila 

Attila Tollas