Mi lesz veled szegény beszállító?

Úgy tűnik az alábbi elemzésem érdekli a piacot, mert több helyen is megjelent, vagy idéztek belőle (pl.: origo, élelmiszeronline stb) Nektek mi a véleményetek róla?

 A CBA láncból kivált és a Coop Csoporthoz csatlakozott tagok forgalmának elvesztése nem csak a forgalomkiesés és a presztízs csorbulása miatt fájdalmas, hanem mert meg kell győzni a beszállítókat, hogy ne változtassanak a kondíciós lista feltételein. A történtek ugyanis nagyban befolyásolják a beszállítókkal való tárgyalást. A megváltozott piaci környezet tárgyalásra gyakorolt hatásait vizsgálták a (Munkaadóm) szakemberei (én).

80 milliárd forint. Megközelítőleg ennyi forgalomkieséssel kell számolni a CBA-nak azzal, hogy a tizenkét regionális cége közül három kivált és szeptember végén átigazolt a Coop Csoporthoz. Mindez azért történt, mert a CBA vezetősége nemrégiben anyagi biztosítékrendszert, azaz pénzügyi letétet, vezetett be – úgy fogalmaztak, hogy a szállítók érdekében – amit a három vállalkozás nem fogadott el.

Emellett a CBA szerint a kiválás inkább egy megtisztulási folyamat része: a három céggel állítólag szakmai hiányosságok és a beszállítókkal szembeni magatartás is probléma volt. Miért fogadta mégis tárt karokkal a Coop Csoport a renitenseket? A 80 milliárd forint kézenfekvő válasz lenne, de talán ennél több hozománya van az esetnek mindkét oldalon.

Az említett pénzügyi letét nem mond sokat, azonban ha figyelembe vesszük a választási kampánytámogatás utáni kormányzati próbálkozásokat, az több összefüggésre világíthat rá. A hazai láncok támogatása nem minden fronton sikerült. A hatnapos nyitva tartás és a kisboltok forgalma egyelőre még nem hozott a konyhára, ezeknél jobban sikerült az Erzsébet-utalvány bevezetése.

Ugyanakkor a pénzügyi letét inkább a cash-flow növelését hivatott betölteni, sem mint szankciót a beszállítókkal történő tisztességes bánásmódhoz.

A „tisztulási” folyamat során az 565 milliárd (2011-ben) forgalomból kieső 80 milliárd forint mínusz, tehát egyrészről messze nem a várt helyzetet eredményezte, másrészről kiemelkedően izgalmas tárgyalásokhoz vezethet a beszállítókkal. Az évről évre emelkedő kondíciók mögött ugyanis a folyamatos forgalomnövekedésnek kellett állnia, ami az új boltok nyitásával több beszállítónál akár meg is valósulhatott. A jelenlegi visszaesés következtében azonban a beszállítók joggal módosíthatnák a kondíciós listákat, természetesen a saját javukra. Komoly feladat vár a CBA beszerzőire, ha minden beszállítónál meg kívánják tartani az eddig elért eredményeiket.
Jelen gazdasági környezetben a magyar beszállítók forgalomszükséglete kedvez az eszed-nem eszed taktikának. Elhihetik a CBA nyilatkozatát, miszerint, a forgalma nem fog csökkenni és a több mint 160 elvesztett bolt helyett folyamatosan új üzleteket nyit.

Ezirányú törekvéseit alátámasztandó 7 új boltot nyitott a megkapott közel 300 millió forint vissza nem térítendő állami támogatás segítségével. Az erőfölény demonstrálásánál azonban kifizetődőbb lehet a beszállítói oldal partnerré emelése.
Ennek oka pedig az, hogy a Coop Csoportnak nem kell jövőben nyitandó boltokat bevetnie a meggyőzés érdekében. A 2012-es évre várt 530 milliárd forint forgalma még ebben az évben emelkedhet 20-25 milliárd forinttal. A jövő évre vonatkozó tárgyalásokon azonban teljes joggal kéri majd a kondíciós feltételek számára előnyösebb megváltoztatását, figyelembe véve a múltbéli megadott precedenseket, melyeket alá tud támasztani a jövőbeli forgalmi adatokkal. A Match csoport felvásárlása nélkül is a Tesco mögötti második legnagyobb forgalmú kiskereskedelmi lánc lett. Óriási növekményről van szó tehát ezen az oldalon, így a beszállítóknak szükségszerű is lesz a többletfizetés, ugyanakkor, ha közel egyenrangú félként tekintik őket, várhatóan meg is éri majd részt venni az üzletben.

Ahogy a piaci erőviszonyok időről időre változnak, úgy a most hozott beszállító stratégiák és döntések óriási hatással lesznek a jövőre nézve, amikor a következő kiskereskedelmi átrendeződés okozza majd a kereskedelmi igazgatók álmatlan éjszakáit. Tollas Attila

[Kivált cégek: Palóc Nagykereskedelmi Kft. (2011- 40-41 milliárd forint, 78 saját és további félszáz társult partnerüzlet), a Polus Coop (2011-18 milliárd forint, 38 saját üzlet), a Piliscsoport Kereskedelmi Kft. (2011-24 milliárd forint 50 saját és további 35 társult üzlet)]

Már a multik is elfogadják az Erzsébet-utalványt

Ez egy elemzés. Azért érdekesek az összefüggések. A bejegyzés címe alatt a Világgazdaság leközölte egy részét, amit ha idézőjelbe teszek, 14500 találatok kapok most a keresőben. Tudom, hogy több nyomtatott lapban is megjelent, így talán titeket is érdekel, milyen az amikor dolgozom- hihi.
A cikk második felét írtam én:

Holtpont után Erzsébet-utalvány? 

Budapest, 2012. szeptember 26. – A napokban látott napvilágot a hír, miszerint már a Spar is elfogadja az Erzsébet-utalványt. A "Ahol dolgozom cég" szakértői a tárgyalási folyamatok szempontjából elemezték a történteket. Az elemzés rávilágít arra, hogy milyen fontos szerepe van a tárgyalás során a holtpontnak és az milyen költségekkel jár.

A Nemzeti Üdülési Szolgálat Kft. által januárban kibocsátott Erzsébet-utalvány nagy vihart kavart a cafeteria piacon.  A rendszer célja az volt, hogy az állam megjelenjen ezen a jól jövedelmező piacon és helyzetbe hozza a hazai láncokat. Kezdetben a projekt sikeres is volt, mivel sokáig csak a hazai kézben lévő bolthálózatok kapták meg az elfogadóhely státuszt és a munkáltatók is szívesen választották ezt a béren kívüli juttatást, mivel a versenytársakhoz képet kedvezőbb kondícióval lehetett az Erzsébet–utalványhoz hozzájutni. A multinacionális vállalatokkal folyamatosan tárgyalt a NÜSZ, de nem sok eredménnyel. Csak a Tescónak sikerült elérni márciusban, hogy nagyobb egységei elfogadóhelyek legyenek.

Közben a Tesco versenytársai is próbáltak megegyezni a NÜSZ-szel, de nem jártak sikerrel: a tárgyalások holtpontra jutottak, mivel a felek a feltételekben nem tudtak megegyezni. Nyáron a nagy áruházláncok részt vettek számos magyar termék népszerűsítésében, hogy jó színben tüntessék fel magukat. A NÜSZ hozzáállása is megváltozott, valószínűleg azért, mert az EU jelenleg is vizsgálja az Erzsébet-utalvány rendszerét versenyjogi szemponttól. Összefoglalva tehát megváltozott a tárgyalási tér és a szereplők helyzete is.

Ennek a folyamatnak a működését és a diskurzusra gyakorolt hatását elemezte a "Ahol dolgozom cég" vezető tanácsadója "madárnak nézve".

„A NÜSZ a kezdetekkor akkora jutalékot kért az Erzsébet-utalványok beváltásáért, hogy azt - kommunikációjuk szerint - teljesíthetetlennek ítélték a nemzetközi láncok. Feltételezhető azonban, hogy a valóban kiugróan magas jutalék mellett további indokok is voltak a nyilatkozatháború mögött.

Az egyik ok gyaníthatóan, az hogy a NÜSZ nem adott ki semmilyen információt arról, milyen feltételekkel állapodott meg a hazai láncokkal. Jelen esetben a bizalom nem egyértelmű jellemzője a felek közti tárgyalásoknak. Okkal gondolhatták tehát a multinacionális vállalatok, hogy a NÜSZ-nek takargatnivalója van, ezért tart vissza lényeges információkat.

A nyilatkozatháború másik oka a tárgyalások holtpontra vitelének mindkét felet érintő költsége lehet. Holtpontra vitel leggyakrabban elfogadhatatlan feltételek esetén következik be, s magában hordozza a konfliktus kiszélesedését és a patthelyzet elhúzódását. Ez ahhoz vezethet, hogy olyan mértékben megnövekedhetnek a költségek, amely belekényszeríti a tárgyalófelet a megegyezésbe, akár annak árán is, hogy az eredetihez képest rosszabb feltételekkel kötik meg a megállapodást. 

A Tesco felmérhette, hogy mekkora értéke (akár kommunikációs is) lehet a számára, hogy elsőként a nemzetközi láncokból, ő váltja be az Erzsébet-utalványokat. Talán, a tárgyalások hoztak eredményt a jutalék csökkentésében, talán a lobbi is működött, a fogyasztó számára a lényeg, hogy már a Tesco is elfogadja az Erzsébet-utalványt.

Ebbe a sorba állt most be a Spar is, aki ugyan a megváltozott környezet miatt jobb tárgyalási pozícióból indulhat, mégis óriási precedenst teremthet azzal, ha nem megfelelően kommunikálja az elfogadási feltételrendszert. Egyrészről ha a megállapodás az eredetileg kikiáltott feltételekkel került aláírásra, úgy jelzésértékű a mindenkori adminisztrációnak, amit el kell kerülni. Amennyiben a NÜSZ változtatott a feltételeken, mert az EU vizsgálatának alapját akarja megkérdőjelezni a megállapodással, akkor az pedig a kereskedelemnek lehet jelzésértékű.

Az teljesen biztos, hogy mindkét fél részéről igény generálódott a tárgyalások folytatására és befejezésére. Ezzel egy hosszú hónapokig tartó holtpontot oldottak fel, ami valószínűleg mindkét fél részére költséges volt, akár konkrétan a vevők számának csökkenését nézzük, akár az elmaradt hasznot. Arra pedig, hogy miként kiáltottak „elfogadhatatlan” feltételrendszert, már senki nem emlékszik.

A csata tehát véget ért, a kérdés, hogy mit szól hozzá a Tesco vagy akár a magyar láncok. Vajon, ha nem lesz nyilvános a megállapodás feltételrendszere, akkor nem fogják-e azt feltételezni, hogy a SPAR jobb üzletet kötött náluk és vajon nem akarnak majd ők is csavarni rajta egyet?” Tollas Attila

(meg)Védett diófa

Már korán reggel hallottam, hogy pénzhez jutott az önkormányzat, mert megállás nélkül ment a láncfűrész az utcában. Ritkították a fákat. Bár a szemközti szomszéd, az asztalos mester Laci bácsi szerint inkább brutálisan csonkították azokat a szemetek. És persze egyre közelebb értek, ami meg már nem volt olyan vicces!

Mégpedig azért nem, mert tavaly is gallyaztak, most meg feljebb az utcában olyan hatékonyan csinálták, hogy több helyen szinte csak a törzs maradt meg. Így hát munkába menet előtt kiálltam és becsöngettem Laci bácsihoz, kérve, hogy ha még közelebb merészkednek, akkor ne engedje a nagyfűrészt bevetni. Az öreg meg már morgott is, de amikor odajött a fiatal favágó felmérni a terepet, már neki is esett és kiabálta, hogy csak a testemen át, meg rendőrség, meg közterületesek meg stb. és berohant a kulcsáért. Én meg, ha már ottmaradtam, kértem, mesélje el, mi lesz a terv. Mire ő: „Ritkítunk” Én: „Rendben, de mit?” „Hát a fákat” „Ok, de hogyan?” „Fűrésszel!” „Ember, látom, hogy fűrésszel, mert kézzel nem megy, de mondja már el, hogy mit!” és akkor megtört a jég: „Hát például ezt itt” mutat rá egy derék nagyságú ágra. „És miért akarja azt az egész ágat levágni?” „Mert nekimegy a busz meg a kukásautó” „A fának?”



Ekkor futott be Laci bácsi egy „Az anyátok picsáját fogjátok kivágni!” rikkantással de már itt, az elején alig kapott levegőt. Megérkezett a favágó Főnök is és tulajdonképpen így lett teljes a mi kis tárgyaló csapatunk. Felismerte azonban, hogy nem lesz egyszerű a szitu, mert diófavédő zöldaktivista civil szerveződés van kialakulóban a másik oldalon ezért egy gyors bemutatkozással indított. Persze Laci bácsiban nem állt le a lendkerék, mondta, hogy „Kurvára nem érdekel, hogy hívják”, meg, hogy béna kontárok. Kurta-tájszólásosbeszédű fiatalember ebben a pillanatban tanácsolta Főnöknek, hogy ne mondjon semmit, majd vágnak amit akarnak, mert van engedélyük, azzal hátra arc elindult a kocsihoz (a képen sárga).

Kell-e írnom, hogy Laci bácsim majdnem szívrohamot kapott, megfogta a fát, nagy levegőt vett és eggyel magasabb szinten folytatta. Na, amikor már mindenkinek benne volt az anyja, apja, nemi szerve, és még az enyém is becsúszott a nagy általánosításban, rögtön az a bikás vicc jutott eszembe, amikor az öreg tanítja a fiát kordában tartani a csordát (nyuszis verzióban alább). Nyugalomra intettem az egész brigádot és folytattam az aljas kis diófamentésemet:

- Szóval, pillanat, pillanat, én vagyok a jó fiú, velem beszéljen, mert látja, hogy Laci bácsi milyen ideges!
- Látja, hogy itt már neki is ment egy busz! - mutat Főnök egy valós sérülésre kb. 2 méter magasan.
- De itt nem is jár busz, csak kukásautó.
- Akkor az. Mindig panaszkodnak, hogy belógnak az ágak.
- Értem és ha a kukásokat nem zavarja, akkor nem fogja kivágni? - szerintem csillogott a szemem!
- De nekem azt adta ki az önkormányzat, hogy vágjam le.

(közben Laci bácsi mondja a háttérben, hogy nem fogják levágni, az ifjú padaván, meg vissza, hogy az nem az ő dolga, mert ez közterület)

- Az a feladat, hogy pontosan ezt vágja le vagy ami zavarja a kukásautót? Mert az előbb azt mondta, hogy azért akarja levágni, mert a kukásautót zavarja. Én meg azt kérdezem ismét, hogy ha a kukásautót nem zavarja, akkor nem fogja kivágni?
- Honnan tudjam én, hogy zavarja-e vagy sem?
- Teljesen igaza van, de kérem válaszoljon a kérdésemre, ha nem zavarja, akkor ugye nem fog hozzá nyúlni?!
- Akkor nem, de ezt csak a kukás tudná megmondani.

Ekkor persze már a kezemben volt a telefon és kihangosítva hívtam kukás Zsoltit (mert ugye velük is jó jóban lenni, privát üzleteket kötögetni, stb…). Gyors helyzetismertetés és határozott címegyeztetés után már Főnök tarja kezében a telefonom, Zsolti meg mondja, hogy nem zavarja, csak a kis gallyak és, hogy persze, hogy nem ő ment neki, nem hülye, hogy összetörje az autót. Akár befejezhetném itt is. Elindultunk a nyugalmi szintre.
Laci bácsi visszament a műhelybe én meg még csevegtem kicsit, megerősítve, hogy ők csak a munkájukat végzik és milyen jó, hogy így rendeződött a helyzet. Főnök is csinált képet, hogy ne ő legyen elővéve, ha rádől a fa az autómra, mondta, hogy én milyen jó fej vagyok (csak volt összehasonlítási alapja). Kértem, hogy a vezetékek körül azért nyessenek, elköszöntünk ennyi.
Most hívtam Laci bácsit és megerősítette, hogy látszatilag azért csináltak valamit de aztán elmentek. Meg, hogy köszöni a fái védelmét. Tollas Attila

u.i:

Nyuszi papa úgy dönt, hogy éppen ideje csemetéjét felvilágosítani az élet dolgairól. Magához rendeli a gyermekét és így szól:
- Fiam! Eljött az idő, hogy megismerkedj a szex-szel. Itt van három Nyuszilány. Figyelj: egy... kettő... három! Na csináld utánam!
Mire a fiú: - Egy……….... kettő……….... három.
- Fiam! Nem jól csinálod. Gyorsabban kell. Idenézz: egy.. kettő.. három. Most te jössz.
Fiú: - Egy……….... kettő……….... három.
- Fiam! Ha így folytatod tovább kitagadlak. Ezt a szégyent. Még egyszer utoljára megmutatom: egy.. kettő.. három.
Fiú: - Egy.. kettő.. három.. négy. Ööö! Bocs, papa!!

Levadásznak

Kaptam egy levelet. Tucatjával naponta, de ez most más volt. Igazán más.
Egy állásajánlat!
Fel is hívtam, mert annyira izgatott lettem, hogy tutira megesz az ideg, mire levélben választ kapok a kérdéseimre. Ezt persze a család előtt tettem, ami ugyan hiba volt - mert nem bírták ki és beleröhögtek a telefonba, én meg magyarázkodtam, hogy "pillanat, kikapcsolom a rádiót" -, de legalább hallották, hogy nem is olyan könnyű szakma az enyém, amikor is azonnal kell reagálni valamire. Ez volt a levél:

Kedves Szerencsétlen*!  

Az interneten  olvastuk az önéletrajzát, és egy álláslehetőséggel kapcsolatban keressük. Kérem, ha érdekli a lehetőség, jelezzen vissza  e-mailben, hogy meghívjuk egy kötetlen beszélgetésre, ahol átbeszéljük a pozició (sicc) részleteit és minden felmerülő kérdésre választ adunk. Amennyiben álláskeresése nem aktuális, örömmel fogadunk szakmai ajánlást is.

Bizonyára Ön is tudja, hogy cégünk a Fundamenta Lakáskassza a pénzügyi piacon egyre nagyobb területet foglal el. Büszkék vagyunk arra, hogy még a pénzügyi válság idején is  160 % - os növekedést értünk el és ez a lendület töretlen. Megnövekedett ügyfélszámunk teljes feldolgozásához szakemberekre van szükségünk, ezért értékesítési gyakorlattal rendelkező munkatársakat keresünk teljes és részmunkaidőbe. Számukra vezető beosztásba kínálunk karrier lehetőséget, hogy eddigi tapasztalataikat nálunk kamatoztassák.

Üdvözlettel: YY-né

*lehetne madárnak nézve is, de inkább tudsz-e mást madárnak nézni?!

Szóval a telefon:

- Kellemes délutánt kívánok, XY vagyok (madárnaknézett hihihi)! Azért keresem, mert kaptam egy levelet Öntől és nagyon izgalmasnak találom a leírtakat ezért további információt szeretnék megtudni.
- Igen, arról van szó, hogy az önéletrajza elolvasása után úgy gondoltuk, hogy szívesen meghívjuk egy beszélgetésre, ahol elmondjuk a részleteket. Mit tud a Fundamentáról?
- Azt, hogy egy igazán vágyott munkahely és én is félve telefonálok, hogy biztos megfelelek-e a kritériumoknak. Ezért kérem, segítsen felkészülni a találkozásra, hogy úgy menjek el, hogy ne maradjon mellettem más jelölt talpon. Kit keresnek pontosan?
- Ezt majd személyesen mondjuk el!
- Rendben, de ha nem kapok több információt, lehet, hogy másra fogok készülni és ott én akarok a legjobb lenni.
- Vezetőket keresünk, de előtte minden kollégánknak be kell bizonyítania, hogy értékesíteni is jól tud. Ezért mondjuk el inkább személyesen, mert telefonon sokan azt hihetik, hogy nem képesek rá, személyesen pedig meg tudjuk ezt cáfolni.
- Értem, és nagyon köszönöm, hogy benne vagyok az első körben. Kérem, engedje meg, hogy megkérdezzem, pontosan mi az amit látott az önéletrajzomban, ami megkülönböztet engem és annyira felkeltette a figyelmét, hogy rám gondolt?

(ennél a pontnál takartam el a mikrofont, mert itt röhögött bele a család, itt "kapcsoltam ki a rádiót" és kb. itt küldtem ki őket csúnyán nézve rájuk)

- Ezt, hogy érti?
- Úgy értem, hogy arra keresem a választ, hogy melyik pontja volt a legerősebb az önéletrajzomnak, ami miatt személyesen is akar velem találkozni, mert akkor arra fogok nagyon készülni!
- Nézze, én nagyon sok önéletrajzot olvasok naponta, nem emlékezhetek mindenre pontosan! Hogy is hívják?
- XY (Madárnaknézve). Azért kérdezem, mert ha olyan pontot emel ki, amit nem gyakoroltam a mostani munkámban, akkor félve mondom, hogy én vagyok a legalkalmasabb jelölt.
- Meg fogom nézni!
- Nagyon kedves és nagyon szépen köszönöm előre is a segítségét! Megtenné, hogy amennyiben megvan, úgy visszahív és folytatjuk a telefonos interjút?

Ezek után még két mondatban elköszöntünk, de határozottan emlékszem, hogy visszahívást ígért. Én pedig nagyon várom.

Szerintem ez jobb lett volna: "Helló, ügynököt keresünk. Betanítunk, félállás, ha ügyes vagy sok pénz. Érdekel? Jaa, várj, segítünk ügyesnek lenni, mert nekünk is ez az érdekünk. Nem marketingeskedünk, inkább a hálózatra költünk. A kapcsolatrendszered kell. "

Amúgy, egyéb cég is keresett. Ők igazi fejvadászok voltak. Egy HR klubban, (egy esti rendezvény, járok oda, én vagyok a kakukktojás (bár, abból is madár lesz!)) meg is mutattam a kiválasztással foglalkozó ismerőseimnek, hogy reszkessenek, mert kolléga lehetek: "HR GYAKORNOK -TOBORZÁS-KIVÁLASZTÁS TERÜLETRE" volt nekem címezve. Semmi de semmi közöm hozzá! Ugyanakkor, ha ez folytatódik, lehet, hogy karácsonyra beesik az ideális és költözhetek arra a bizonyos lakatlan szigetre. Tollas Attila

u.i.: sért bármilyen személyiségi jogot, ha így megosztok egy nekem szánt levelet?

Gyerekbaj

A ma reggeli családi történetről az jutott eszembe, amikor egyszer egy tréninget tartva, késő délután megkérdeztem a hallgatókat, hogy tudják-e miért fogunk most szünetet tartani? A kínos csend után az egyik hallgató végül azt válaszolta halkan, hogy „biztos azért mert, látod, hogy mennyire fáradtak vagyunk!” Mondtam neki, hogy ”nem; az, hogy fáradtak vagytok, nem érdekel olyan mértékben mint gondolod. Én itt dolgozom egész nap, szintén nagyon fáradt vagyok, és erre még külön rátesz, hogy (kicsit) leitattatok előző este. Szóval, azért tartunk szünetet, mert rá akarok gyújtani.”

Kiváló példa ez a feltételezésekre. Mennyi, de mennyi magánéleti és üzleti hiba követődik el, mert nem igazoljuk az akár jogos feltételezésünket.

Reggel pedig az történt, hogy a lányomhoz beosonván, halkan melléfeküdve simogatással együtt énekelni kezdtem a „Jó reggelt, itt a tej öltözködni kell, szervusz paplan, szervusz párna, most már kelni kell” családi ébresztőt. Erre huncutul elmosolyodik, felpattan és rohan ki a szobájából. Én meg utána, hogy hova megy, a flegma, „le (az emeletről), mesét nézni” válasszal. És ekkor elgurult a gyógyi. Utána szóltam, hogy nagyon de nagyon szégyelje magát, hogy én ilyen lelkesen keltem, ő meg még csak egy puszit sem ad és mit képzel és azzal otthagytam a lépcső tetején és elmentem a fürdőszobába.

Amikor a szokásos reggeli cuccok után mennék le, látom, hogy ott ül és nagyon-de-nagyon szomorú. Kezébe temetve a fejét egy 2,5 éves tömény bánatot láttam csak. Hiába, a „de mi a baj”, „megsimogassalak?”, „apa nagyon szeret” szövegek, semmi. Talán 10 perc telhetett így el, ülve egymás mellett, alatt, csöndben (az ő részéről mindenképp), amikor felé hajolva azt mondtam, hogy

„Az a baj, hogy tegnap levágtam a füvet. Ugye?”

Nemleges fejrázás.

„Akkor az a gond, hogy túl puhára sütöttük a húst! Ugye?”

Nemleges fejrázás, ami már nagyon jól megy és folytatta is a két újabb barom megjegyzésemre is.

„Látod, bármennyit mondhatok, nem fogom kitalálni. Mit szólnál, ha te mondanád el, miért ülsz itt szomorúan?”

Nemleges fejrázás - rutinből.

„Ok, akkor ne mond el, talán ebben a helyzetben az lesz a legjobb, ha inkább belesúgod a fülembe!”

ééés erre: „Az,      az,     az, hogy mennyünk le!”

„Persze drágaságom, menjünk le!”

És akkor felkaptam és sok csókkal levittem. Lent meg kakaóval jött a mese. Ennyi. Tollas Attila

Amikor átbasznak avagy sírva vígad a magyar

Kurva szar a kedvem de próbálok szépen beszélni. Kivagyok! Írhatnám, hogy "kaptam a sorstól egy büdös nagy pofont" és ugyan belehalni nem fogok, de ez nem vicces. Legfeljebb sírva lehet rajta röhögni. A sztori azért nem, mert kár, hogy a magyar valóságot mutatja be, az érzés meg azért nem, mert ha választani lehetne, akkor inkább a pálca egyik oldalán sem állnék. A hihetetlen igazság az, hogy még mindig nagyon sok olyan vállalkozó dolgozik itthon, aki számára nemhogy a kézfogás, de még talán egy szerződés sem jelent semmit.

Ott kezdődött, hogy drift autóverseny témakörben megállapodtam egy szponzorral egy támogatási keretről. A cég, egy nagyobb építőipari cégcsoport tagjaként tevékenykedik ÉSSS elkötelezett híve az egészséges táplálkozásnak MEEEEG a magyar élelmiszereknek. Egy Zrt! A vezetője egy rendezvényeket szervező cégben is tulajdonos pali, aki szerintem már 2 hónappal ezelőtt is pontosan tudta az összes érvet, miért nem akar támogatni. Merthogy a tárgyalások akkor indultak. Én kértem egy összeget, amire válaszul a „mi nagyon gondosan átszámoltuk és megvizsgáltuk” után, egy pofátlanul alacsony árat mondott be. Ezt sem tisztán támogatásként, hanem úgy, hogy majd árulja a hunburgert és abból kapunk egy százalékot.

Mondtam neki, hogy küldje át írásban, majd pár perc múlva visszahívott, hogy nyaralni megy és ha nem bánom, akkor majd ha hazajön. Tulajdonképpen miért is bánnám, egy ekkora cég első emberének a szavára bővel lehet adni.

Eltelt pár hét és érdeklődtem, hogy kipihente-e a nyaralást és mikor folytatjuk? Talán gyanúsnak kellett volna lennem, hogy a válasza az volt, hogy ő várta az én jelentkezésem, meg, hogy nem tudja igazából, mi a magyar élelmiszer és a magyar versenyzők közötti kapcsolódási pont. Nem azonosult a benzingőzzel, a gumifüsttel és bár nagyon nagy autót vezet, szerinte mi károsak vagyunk ők meg hasznosak.

A következő találkozón már sokkal élesebben tartotta magát az általa mondott összeghez, úgy hogy egy forinttal sem akarta megemelni. Ekkor hagytam kicsit beszélni a kollegámat és átgondolva, azt az ajánlatot tettem neki, hogy legyen az általa mondott összeg és százalék, én pedig beszedem a pénzt gyártóktól. Olyan termékeket adnak majd el, amik beleillenek a magyar portfóliójukba, így nem sérül az alapelvük. Én meg felhívom a gyártókat (sör, üdítő, víz) és tőluk kérek pénzt a kizárólagos termékeladásért (akár termékben) és a helyi reklámért. Szerintem nem rossz elérni kb. 10.000 embert, akik helyben fogyasztanak, úgy, hogy 14 országból érkeznek nemzetközi top versenyzők és a hozzájuk kapcsolódó média.

4 nappal később, a megbeszéltek szerint hívtam és azt mondta, hogy „mi nagyon gondosan átszámoltuk és megvizsgáltuk” de még hozzátette, hogy „és nem fogunk részt venni benne… Azért, mert nem látjuk a média jelenlétet, nincs rádió és óriásplakát.” Huhh. Baszki, ekkora bullshit-bingót 4 éve nem hallottam, még a több száz tréning résztvevőtől sem.

Ez másfél héttel a rendezvény előtt volt. Talán fölösleges magam abba az illúzióba kergetnem, hogy egy ilyen palinál az írásos anyagnak igenis van ajánlati kötöttsége, de a hibát mégis ebben látom. Egy festővel képes vagyok írott ajánlatot csináltatni és szerződést kötni - hát, úgy tűnik, mindenkivel kell. Meg persze soha nem szabad egy lábon állni, mert mi nem vagyunk gólyák.

Szóval, kedves magyar élelmiszer gyártók: óvatosan, óvatosan, a látszat csal, itthon nem él a „gentleman agreement”!

Azért még két kérdés:
1, én vagyok még mindig szupernaív vagy tényleg ez az általános viselkedés a kis hazánkban?
2, miért olyan nehéz „nemet” mondani?

Jaaa, azt is kérdeztétek páran, hogyan sikerült rávennem Majkát, hogy szerepeljen a klipben? Tök egyszerű: felhívtam és kértem, hogy szerepeljen a klipben. Mondta, hogy nem szereti a benzingőzt meg a gumifüstöt, de ok. - ésss profi volt a forgatáson! (link a kliphez)

Kommentelni nagyon is szabad!!!

Tollas Attila

Lángos

Szeretitek? Baromi olajos, tömény, utána meg a „jaj, meghalok, tele vagyok” érzés. De baromi jó néha befalni egyet. Van ugye fokhagymás, a sajtos meg a tejfölös meg ezek kombinációja, meg persze a lángos specialistáknál még vagy ezer féle. Ahol azonban legutóbb ettem, ott pont olyan nem volt, amit én akartam. Aki közelről ismer, azt alapvetően nehezen tudom rávenni, hogy étterembe jöjjön velem és ugyan az alábbi sztori nem étteremben zajlott, azért nem tudtam meghazudtolni magam.

A közepébe csapva, megérkeztünk a lángososhoz, ahol a külső táblán két méter magasságban csak variációk voltak felsorolva. A néni, egy régről ottfelejtett, kiszolgálni pont tudó hölgy azonnal ránk is csapott, hogy mit adhat. Mivel egyrészről sem kedvem nem volt elolvasni a fali novellát másrészről már megint túl gyorsan jött a kérdés, harmadrészt tudtam én, hogy mit is akarok, már daráltam is válaszom:

-          Nem, tudom, hogy van-e kiírva töltött lángos, de én ilyet kérek. Ha nincs, akkor meg elmondom, hogy hogyan kell csinálni.

-          Olyan nincs. Azt én nem tudok csinálni!

-          Miért nem? Még el sem mondtam, hogy hogyan kell. De nem baj, ne tessék megharagudni, de ha maga nem tud, akkor van itt valaki aki esetleg tud?

-          Marika, gyere már egy kicsit, valami töltött lángos akar az úr...

(Megjön Marika hátulról.)

-          Csókolom drága, azt mondja a hölgy, hogy ő nem tud töltött lángos csinálni én meg már értem, hogy miért nem. Gondolom Ön tetszik lenni itt a lángos gurunak.

-          Hát én csinálom igen, de olyan nincs, hogy töltött lángos. Csak azok vannak amik ki vannak írva.

-          Ok, de csak van már sonkájuk és sajtjuk?!

-          Igen, ott a magyaros, az ki van írva, van még rajta hagyma is.

-          Huh, ez jó hír, mert akkor a hagymát ki tetszik hagyni, a maradékot meg dupla sajttal a tésztára előre rá tetszik tenni, félbehajtani, jól lenyomkodni a széleit és úgy be az olajba.

Az ottfelejtett idős, másik néni: - Hát, de akkor a dupla sajtot külön fel kell számolnom ám!

-          Ha ezen múlik, tessék csak felszámolni. Éreztem én, hogy maguk nagyon ügyesek!

Wow. nem semmi mi? Készült is. A töltött lángos egyébként meg azért jó, mert a sajt szétolvad benne és egészen földöntúli így beleharapni. De volt még élményem. Eddig soha nem ittam automatából mért bort. Odateszik a deci mérőt a csap alá, hátratolják, mint egy üdítős cuccnál, kattogni kezd de bor jön ám belőle. Na, ez az igazán WOW! Tollas Attila