Translate

2011. december 21., szerda

Miért mondom el (majdnem) mindig, hogy mit akarok?


Profán a válasz: mert így legalább az esélyét megadom annak, hogy megkapjam.
Nálunk idén nincs sok kariaji. Válság van! Így talán érthető, hogy kincs ez a sztori, ami talán, az egyetlen vásárlásommal kapcsolatos.

Bementem egy olyan telefonos boltba, ahol szó szerint tényleg minden volt. A választékról annyit, hogy 100 Ft-ért is lehetett tokokat kapni. Nyilván nem mai darabok, de ezek legalább valóban jóárasítottak voltak. Illetve talán ennyibe kerülhettek anno (alapanyag, gyártási műveletek, szállítás és a raktározás költségei).

Na, nem akarom bő lére ereszteni, a következő adás-vétel tanúja voltam: bejött egy izgalmas pár, a pasi a kezében szorongatta a táskáját. Én meg mivel hetek óta nem tudtam eldönteni mit is akarok valójában, inkább átengedtem nekik a terepet. Hátralépés közben azzal a céllal nyúltam a zsebembe, hogy rámarkoljak a pénztárcámra, mert ha már eddig gyűjtögettem a kis pénzem, akkor legalább addig maradjon már meg, amíg a nem kapok valamit cserébe érte. Persze ez nem biztosíték semmire, pláne, hogy a két gyereket is koordináltam ezzel egy időben.

A beszélgetés valahogy így zajlott:

- „Figyi, Ti vesztek telefont vagy meg tudjátok mondani, hogy mennyit ér?”
- „Igen. Milyen?”
- „Teljesen jó. Itt is van nálam. Na, mindjárt, csak a csatt, beragadt. – itt is van, Nokia X3-as, karcmentes, szinte új. Látod, a doboza is rendben van.”
- „Mennyiért akarod eladni?”
- „Jajjjj, azt nem mondom meg. Mondjál Te valamit, aztán majd ha jó, akkor jó, ha nem akkor nem. Nekem mondtak valamit, hogy mennyiért adhatom el, de előbb mondjál Te valamit!”

Alattam a két tökmag, akikből szerencsére az egyiket még nem értem, de a másik, a fiam, megállás nélkül és érthetően kommentálta az egészet. „Miért álltunk ide?”, „Nem veszünk semmit?” „Az milyen telefon?” kérdezte, az utóbbit is pont tőlem egyébként, aki még azt sem tudja, hogy épp most milyet használ.

Az eladó (a boltos, aki most inkább a vevő szerepben volt) meg azt mondta, hogy ok, de akkor megnézi a gépben. Kattintott párat, majd felnéz és „Úgy 10 körül adnék érte.” mondta. A pár férfi tagja meg: „Nem, az nem jó, nekem 12-t mondtak, hogy annyiért adjam el.”
Tényleg ennyire olcsó lesz minden előbb-utóbb?!

Rövid, komolynak látszó töprengés után:

„Hát jó, annyiért még OK. A személyit elkérhetem?” mondta a boltos. Erre a fiam ismét közbekérdezte, hogy „Most mit csinálnak?” Én meg nem bírtam ki és kicsúszott a számon, hogy „Hát a bácsi eladja a telefonját, de elég szarul csinálja.” Abban a pillanatban a számra is ütöttem. A „szarul” miatt. Mert hát ugye hogy vonjam majd kérdőre a hasonló beszólásai miatt? Egy napot töltenek apuval aki estére még a ragozást is a birtokukba adja?! A „szajjt” egyébként a nembeszélő kétéves már mondja.

Ekkor felnéztem és azt vettem észre, hogy mindhárman (a boltos és a pár) egyszerre merednek rám csúnyán. Tulajdonképpen az, hogy magamnak ütöttem a számra, megvédett attól, hogy ők (a pár) tegyék ugyanazt. A helyzet pedig jól alakult, mert a gyerek elégedett volt, hogy apa megbünteti magát és szerintem a többiek is ezt érezték a maguk szemszögéből. Na, ez az oktatási példája a „két legyet egy ütéssel”-nek.

Az üzlet megköttetett, én meg azon gondolkodtam délután, hogy mikor éltem utoljára olyat, hogy a másik fél többet mondott valamire, mint amit én vártam?

Az igazság, hogy pont a vitorlás sztorinál pár hónapja. :) Ugyanakkor ez annyira ritka, hogy szinte szóra sem érdemes. Tényleg. Ha az eladó tudta, hogy mennyit akar a telefonért, akkor miért nem mondta? Azt várta, hogy a boltos majd ad érte százezret? Ha meg alkura számít, még jobban is kijöhetett volna, ha magasabbról nyit, majd legfeljebb ha sokallja a boltos, akkor kérdezi meg másodjára, hogy jó, de akkor mennyit ad érte?

A végén egyébként még elhangzott egy másik telefon is (természetesen fogalmam sincs miről beszéltek), ami szintén teljesen jó állapotban volt, „zsír új, fóliával” és amire a boltos 80-90-et mondott. Jajjj… Aztán, ha tényleg újat visz eladni, akkor már majd nem tud a karcokra hivatkozva 80-ról nyitni. Tiszta béna.

Még egyszer, áldott ünnepeket kívánok!

u.i.: ha tudni akarjátok, vettem egy telefont. (Nem, nem az enyém, nekem nincs okos telefonom és amíg valamelyik munkáltatóm nem ad, nem is lesz.) Ajándékba lesz. Az árából nem engedett. Viszont 12x annyi garanciát kaptam, mint amennyit a hasonló boltoktól hallottam, meg számlát! meg nagy (kis) kártyát féláron. Ez is valami.
Tollas Attila
 Attila Tollas

2011. december 16., péntek

Karácsonyi ígéretek


Elöljáróban: ez egy cikk alább, nem is ide írtam. Azért osztom meg, mert megszerettem. Szóval:
1996-Tickle Me Elmo, 1998-Furby, 2000-Playstation 2, 2001-Shelby, 2006-Nintendo Wii, 2009-Zhu Zhu Pets
Tavaly nálunk a Thomas (gőzmozdony) volt a karácsonyi sláger ajándék. Persze mire eljutottunk a vásárlásig, már nem kaptuk meg azt amit megígértünk a gyereknek. Végül, hogy ne kelljen sokat magyarázni és a meggyőzés is könnyebb legyen, valamint már sok választásunk sem volt, egy drágább verziót (de nagyobb doboz!) sikerült megvennünk. Tulajdonképp bevált a terv. Amikor ismét felhozta, hogy mi megígértük a csúszdásat, könnyű volt visszaverni az igényt azzal, hogy de már megbeszéltük, hogy ez sokkal komolyabb, elektromos és ilyen alig van másnak - mert ez drága. Megjegyzem, azóta mi jobban vigyázunk rá mint a gyerek.
Az év közepén azonban olvastam egy régi, játék gyáros szokásról, majd az igazságérzetem miatt több helyen is utána kutattam. Az egyik cikk részletesen taglalja, hogy miként lehet meghosszabbítani a karácsonyi szezont ezzel az "apró" trükkel és így hogyan lehet további pénzt kihúzni a szülők zsebéből. Minden évben van valami sláger gyerekjáték, de az szinte biztos, hogy két-három évenként kijön valami igazán nagy durranás. A karácsony előtt megjelenő hirdetések persze agyonreklámozzák és persze végül hőn áhított gyerekajándékká válik. A tortúra ott kezdődik, hogy a gyerek addig nyüstöli a szülőt, míg az ígéretet nem tesz, hogy ott lesz a karácsonyfa alatt (majd hozza valaki - igény szerint). Határozottan emlékszem, amikor egy volt kollégám beszélt a fiával, és azt próbálta megértetni vele, hogy most majd kap mást, de amint lehet újra kapni, akkor azonnal megszerzi neki azt is. Tudom, hogy mennyit telefonált a különböző játékboltokba és nagyon határozottan emlékszem, hogy én szingliként milyen nagyon mosolyogtam rajta.
A fent említett cikk 1998-ban jelent meg ahol a Tiger Electronics (Hasbro) szóvivője, Lana Simon azt mondja, amikor az általuk gyártott Furby babát készlethiány miatt nem lehetett kapni: „Azt gondolom, hogy minden értelmes szülőnek azt kellene mondania a gyerekeiknek, hogy megpróbálom a tőlem telhetőt, de ha most nem tudom megszerezni, akkor majd megszerezzük később”.
Tehát, a pórul járt szülőnek is kell valamit vennie, így vesz valami mást – nyilván hasonló értékben, ha már úgy is arra szánta, meg hát a lelkiismeretet is ki kell egyenlíteni. Majd januárban fél füllel meghallja, hogy ismét megy a reklámja az elfeledett ígéretnek. Sandán nézi a csemetét, de nincs menekvés, természetesen ő is észleli a történteket és hamarosan a „De hát megígérted, megígérted!” lélek dörzsölő igazsággal szembesít. Mi szülők pedig példát mutatva - ugye, arra neveljük a jövő generációját, hogy amit megígérsz, azt be is kell tartani -, visszamegyünk az üzletbe és másodjára is elköltjük az ajándékra szánt pénzt.
Vajon tudunk valamit tenni annak érdekében, hogy a fentiekből kimaradjunk? Azáltal. hogy a gyerekek ösztönösen jó tárgyalók, össze kell szednünk minden készségünket. A helyzet felismerése ugyanakkor már önmagában fél siker lehet.
Kerüljük el a hitelvesztés csapdáját! Egy nyomás alatti felelőtlen ígéretnél vagy blöffnél - ami előre nem látható következményekkel járhat - sokkal jobb ha inkább „szünetet” kérünk az átgondolásra. Érdemes azon elgondolkodni, hogy tudunk-e valamilyen cserealapot teremteni? Minél többet kérdezünk, annál több információhoz juthatunk. Akár azéhoz is, hogy minek a feltételeként tudja elfogadni a későbbi teljesítést? És ha már a kérdések: ha valamit meg akarunk tudni; egyszerűen csak kérdezzük meg!
Strukturáljuk az elvárását! Amennyiben nem fogja megkapni az általa kért játékot, ne hagyjuk, hogy a csomagbontáskor szembesüljön vele és akkor érje csalódás.
Mindezek természetesen az üzleti életre ugyan úgy vonatkoztathatóak. Sokszor a felek nem ismerik fel, hogy együtt kell dolgozniuk, nem egymás ellen. Ha azt látjuk, hogy eltérünk a partnerünk által is megismert tervünktől, legyünk proaktívak. Mondjuk el a lehetőségeinket előre és vonjuk be a megoldás keresési folyamatba.
Sokan „partneri viszony” esetén is próbálkoznak agresszív alkudozással és fenyegetések különböző formáival. Azonban ha kiderül, hogy a feleknek egy oldalon kell ülniük, akkor nyertes-nyertes helyzet csak úgy érhető el ha ezt meg is értik. Ismerjük fel tehát a szituációt és megfontoltan nyilatkozunk! Egy ilyen viszony nem engedi meg például azt a blöfföt, hogy „Ez az utolsó ajánlatom!”. Az erőviszonyok megváltozása vagy egyéb később felmerülő körülmények esetén elmozdulásra kényszerülhetünk, hitelvesztésbe kerülünk és oda a partnerség.
A valódi igények, félelmek feltárásával a közösen kijelölt, mindkét fél számára elvárt végeredményként meghatározott cél felé dolgozhatunk. Ez a megközelítés inkább együttműködő, partneri kapcsolatot eredményez és a jelenlegi gazdasági helyzetben talán erre nagyobb szükségünk van.
Én most nagyon jó helyzetben vagyok. Nálunk idén hiába verseng egymással a Monster High, a Rock on Elmo, a Lego Ninjago Lighting Dragon. A fiammal drift versenyeket látogattunk idén, aminek a hatásaként otthon már csak farolva közlekednek a kisautók. Így az ajándék is rally autó lesz - drift autónak nevezve.

Nagyon régen ilyen autóm volt. Matrica nélkül persze. Lehetett hülyíteni a csajokat.
Boldog, békés karácsonyi ünnepeket kívánok! Tollas Attila

u.i.1:

A fenti módszer bővebb leírása: Robert B. Cialdini’s Influence: The Psychology of Persuasion (ISBN 0-688-12816-5), ch.: Commitment and Consistency
A cikket írta: Nora Lockwood Tooher, The Providence Journal, (link)
A driftről bővebben: www.drifting.hu

u.i.2:
Egyébként kértem magamnak egy ilyet: http://airswimmers.com/
Tollas Attila
 Attila Tollas