Translate

2012. január 30., hétfő

Póló negyvenezerért

Mondogatom már egy ideje, hogy meghíztam és azonnal tenni kell valamit. Mindent tudok okolni. Például a lábtörést meg azt, hogy leszoktam a szivarozásról. De a lényeg, hogy annak a nadrágnak, amiben tréninget tartottam ősszel, nem bírom köszönésre bírni a gombját és a gomblyukát. Olyan sok az az 5cm köztük, hogy hiába vörösödik a fejem kifújva a levegőt, sem tudom a két véget összeérinteni. Erről jutott eszembe egy reklamációm meg persze a hozzá tartozó 40 ezres póló.

A főnököm igazán rendes volt és hozott egy Abercrombie pólót nekem ajándékba az USA-ból. L-es méretűt, ami már ránézésre is kisebb volt mint amivel a lányom öltözteti a babáit. Kicsit kínos volt a mosolya, de nem adta fel. A következő alkalommal már felhívott és mondtam neki, hogy az XL biztos jó lesz, mert abból minden rám jön. Megjött a póló és persze otthon azonnal felpróbáltam, de beszorultam. A két kezem a fejem felett nyújtva maradt, mert nem bírtam lehajtani a kezem. Levegőt már nem kaptam de az életösztön vezérelt és hörögve indultam a család irányába. tulajdonképp az mentett meg, hogy nekimentem az ajtófélfának és elestem, de úgy hogy nyújtott testtel. Ebben a „segítség” hörgő szafaládé állapotban mentett meg a feleségem, visszahúzva rajtam a pólót. Azt hiszem mindenképp megmenekültem volna, mert annak a kisebb földrengésnek, amit az elesésemmel okoztam, az epicentrumát keresve gondolom rám talált volna a katasztrófavédelem.

Hadd ugorjam át az akkori gondolataim és a számat elhagyó szavak. Azért, hogy ne érezze úgy a főnököm, hogy fölösleges nekem bármit is hoznia, leültem hát a gép elé és regisztrálva a fenti cég oldalára, rendeltem egy pólót XXL méretben. Ennél nagyobb nem volt. Ugyan kisebb sokként ért, hogy a póló 60 dollár, a szállítás meg további 55, de hát mit volt tenni, úgy nem mehettem be az irodába, hogy nincs póló.

Kb. egy hét múlva meg is érkezett, UPS az ajtóban és azt mondja, hogy hozzam a tárcám,mert van rajta 8 ezer forint vám is. Huhhh, na itt éreztem, hogy tolul a vér de ilyenkor már nincs mit tenni, fizettem.

Bontom a csomagot, tépem ki az aranyárú pólót, dobom le a saját XL-est és menet közben üvöltök a feleségnek, hogy „Gyere gyorsan, megjött a póló, ez már jó lesz!” Kapom fel, de mielőtt eszméltem volna, megint beleragadtam. A feleség alig tudott kimenteni, mert fuldoklott a röhögéstől. Én hörögtem, kéz fönt, ő meg szintén alig kapva levegőt a szafaládé szót ismételgette. Biztos vagyok benne, hogy itt már csak azért éltem túl, mert felhörögtem magamból az árát, amit addig szépen elhallgattam előtte, és így gyorsan visszatért emberi állapotába.

Pár perc komoran ülés után kaptam a nem vagy normális egy csúnya pólóért ennyit, meg a kit érdekel a főnököd fejmosást.

Aztán egymásra raktam a két pólót, lefotóztam és egy jó dühös levelet küldtem az ügyfélszolgálatra, hogy a divat Európában az, hogy a méretezésnek jelentősége van. Méretugrásnál egy ruha széltében és hosszában is változik, nem csak azt, ami történt, hogy: 2,5cm-el hosszabb a nagyobb. OK, hogy skiny-nek születni kell és hozzám csak a mackótestet kedvelők bújnak, de basszus, pont az USA-ban csinálják ezt?

Azt is írtam, hogy a bosszúságomra tekintettel térítsék meg a póló árát meg a szállítást meg a vámot. Egy hét múlva megjött a válasz: visszautalják az árát, de nem áll módjukban többet, viszont tartsam meg a pólót.

Kb. 1évig várták szegény pólók, hogy majd történik velük valami. A húsosabb barátaimnak azt mondtam, hogy majd elrakom születésnapi ajándéknak hihi. Aztán persze senkinek nem adtam oda, mert az agyam azt kódolta, hogy fél áron jutottam hozzájuk, így mentve az üzletet, már vigyáztam rájuk. Tavaly nyár elején aztán csoda történt: rám jött az egyik. Kicsit izmosnak tűnt talán. Gondolom a másik is jó lett volna. A múlt idő azért, mert most meg se merem próbálni.

Jaa, a főnököm nagyon mulatságosnak találta az egész sztorit. Ennek ellenére már csak csokit hoz nekem.

Tollas Attila
 Attila Tollas

2012. január 23., hétfő

A Miniszterelnök beszéde, avagy aki lónak áll az húzzon

Az Európai Parlament Magyarországgal foglalkozó vitájának elemzése egy tárgyalási tanácsadó szemével.

Nagy kíváncsisággal várom a 2012 január 24-i tárgyalást Orbán Viktor miniszterelnök és José Manuel Durao Barroso európai bizottsági elnök között. Egy nagyszerűen felépített felkészülés láthattunk múlt héten az Európai Parlament Magyarországról szóló vitáján.

Alább, a címmel ellentétben nem a beszédet elemzem, hanem csak a tárgyalási taktikákra szorítkozom. A kronológiát követve a következő történt szakmai szemmel:
2012. január 17-én José Manuel Barroso az Európai Bizottság (EB) ülése után közölte, hogy a jegybanktörvény, a bírák korai nyugdíjazása és az adatvédelmi hivatal miatt kötelezettségszegési eljárást indít az (EB) Magyarország ellen (Brüsszeli kifogások). 

2012. január 18-án Orbán miniszterelnök úr levelet küldött Barroso elnök úrnak. A levél tartalmát mindkét fél nyilvánossá tette. Előbbi, rögtön a délutáni EP vita nyitóbeszédében. Miért is olyan fontos ez?

Egyértelműen látszott, hogy ha a szakmai alapok mellett politikai alapon is megvitatásra kerülnek a pontok, úgy az Európai Néppárt (EPP) kivételével Magyarországnak esnek a képviselők. Ésszerű volt tehát egy „megelőző ajánlatot” tenni. Orbán miniszterelnök úr a nyitóbeszédében világosan fogalmazott, hogy a levél tartalma szerint kész együttműködni a vitás kérdések tisztázásában Baroso elnök úrral valamint az EB-al. Azt mondta, hogy Magyarország európai szinten tartja a költségvetési hiányt, a gazdasági összeomlás széléről a kormány visszafordította az országot, felszámolta a paramilitáris szervezeteket, így senkinek nem kell már félnie az országban. Ezek az átalakítások lobbicsoportok érdeksérelmével jártak. Nagyon fontos, és megfelelően hangsúlyt is kapott, hogy a magyar Alaptörvénnyel kapcsolatban semmilyen kivetnivalója nem volt az EB-nak, a három pontból kettő is csak az átmeneti rendelkezést érinti.

Ilyen hangsúlyok után, minden ezekkel kapcsolatos felvetés erejét veszti. Nincs értelme valaminek/valakinek úgy nekiesni, hogy előtte fejezi ki a változtatási, rugalmassági, nyitottsági és együttműködési szándékát, összhangban a másik fél álláspontjával.

Természetesen, ha már készültek a képviselők, akkor el is kell (:)) azt mondani. Így elindult egy olyan politikai adok-kapok, ami inkább a klasszikus kereskedelmi színházra hasonlított. Volt benne támadás, védekezés, védés, cinizmus, félreinformáltságból vagy nem megfelelő információk birtokából adódó helytelen érvrendszer stb.




Orbán miniszterelnök úr zárszavában megköszönte a lehetőséget és meghívta a kritikusokat Budapestre. Technikailag nem volt érdemes újabb támadási felületet adni és igen, határozottan hasznosabb volt kifogni a szelet a vitorlákból alkalmazása. Szó nélkül hagyta például a 2/3-os többségre, a populizmusra, az antidemokratikus tendenciákra, a sztálini alkotmányra, a Hugo Chávezhez hasonlításra vonatkozó megjegyzéseket valamint a nacionalista erőkre vonatkozó - amelyeket Orbán úr vezet és amelyek aláássák a demokrácia működését – kritikát.

Amit ellenben zárásként és a vitát követő sajtótájékoztatón mondott, az alapját képezheti a holnapi tárgyalásnak. Itt elsősorban az átfogalmazásra, az elvárások struktúrálására és ismét a megelőző ajánlatra gondolok. Például:

Hitelesség: A kritikusoktól azt kérte, hogy olvassák el (egyáltalán) a magyar alkotmányt, mert abban számos megfontolandó elem is van, például jelnyelv-védelem, GMO-védelem, kisebbségvédelem.

Átfogalmazás: A bírák nyugdíjáról azt mondta, ez nem az igazságszolgáltatás ügye, hanem nyugdíjrendszerbeli kérdés. (Megjegyzem 274 bíráról van szó, 70  évről 62 évre csökkentve a nyugdíjazást. Ezt még akár vissza is lehet vonni (felfüggesztve a helyükre szóló pályázatok kiírását) hivatkozva a kötelezettségszegési eljárásra – de nem kell majd foglalkozni a rendfenntartó szervek nyugdíj kérdésével.  A kormány „engedhet” abban, hogy visszaemeli a bejelentett 65 éves korhatárig.)

Ugyan azt akarjuk: "sajnos kisebbségben vagyunk álláspontunkkal, amiben a családot, a szabadságot védjük". "Ez egy európai álláspont"

"sajnálom, hogy a mai vitában nem érveket, hanem abszurd tévedéseket, indulatot, dühöt kaptam, ezek nem méltóak Európához. Hiszünk az európai értékekben, Magyarország európai volt és az is marad, akiknek kétségeik vannak, jöjjenek Magyarországra, és ismerjenek meg minket"

Elvárások strukturálása:
-     „Az alaptörvényhez kapcsolódó átmeneti rendelkezésekhez kötődő kifogásokat, ha kell, készek teljesen átdolgozni

-    A Magyar Nemzeti Bank (MNB) és a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) összevonásának lehetőségéről szólva közölte: "nekünk az ügy nem fontos. Szerintünk jobban működne a két szervezet, ha összevonnák, de eddig sem voltak összevonva". „ez nem egy kardinális gazdaságpolitikai vagy alkotmányfilozófiai kérdés, hanem kifejezetten technikai jellegű” Forrás: HVG.hu

-    Az MNB-ről azt mondta, már csak egy pontban van éles konfliktus: „a bizottság azt kifogásolja, hogy a jegybankelnök és a monetáris tanács tagjai amikor elfoglalják hivatalukat, esküt tesznek az alkotmányra (megjegyzés: a régire), noha ez az eskütétel az elmúlt húsz évben mindig megtörtént - mutatott rá. Ez "egy olyan szimbolikus politikai kérdés, amelyben még egyezkednünk kell. A többi ügy inkább technikai kérdés"” "Ezt fontoljuk meg" Forrás: HVG.hu

Egyébként:
-    „A nemzeti bank függetlenségét a magyar kabinet is osztja - folytatta -, és olyan pontokon is hajlandó változtatni, amelyek az elmúlt húsz évben is úgy voltak, ahogyan most, csak eddig nem kifogásolta az Európai Bizottság, most viszont igen.” "Meg tudnám védeni a magunk álláspontját, de minek, ennek az ügynek nincs nagy jelentősége, ha a bizottság szeretné, legyen úgy" Forrás: HVG.hu

-    Olyan pontokon is hajlandó a kormány változtatni, amiken ha nem tenné és végigvinné a jogi procedúrát, megnyerné, „de nem akarunk konfliktust”.

A fentiek azért eszembe juttatják azt, hogy engedni 2 ok miatt lehet. Az egyik, hogy van miből. Ez az, amiről már írtam, amikor jó magasról indítunk és abból engedünk, mert mi „nyitottak vagyunk”; a tárgyalópartner meg örül, hogy rugalmasak vagyunk. A másik, hogy megváltozik a piaci helyzet, aminek az átértékelés után megváltozik az álláspont is. Félve gondolok még arra, hogy melyik említett „hibát” használják vörös heringként.

Jelenleg olvasom az Alaptörvényt, vajon miért is fontos ez az eskütétel? Ami biztos, a forint erősödött az euróval szemben (299,67 Ft), mindenki bizakodik és még az olyan megjegyzés is megengedhető, hogy "a sors iróniája jelen pillanatban az, hogy az IMF viszont pénzt akar adni. Nem fogunk félreugrani.”

Szeretném leszögezni, hogy az eseményekből kizárólag a jól felépített tárgyalási metodika érdekel. Kérem, a kommenteket is erre szorítani.

Időmilliomosoknak, sajtótájékoztató:


Cohn-Bendit:

1,5 óra:

Tollas Attila
 Attila Tollas