Translate

2012. december 22., szombat

Kormány és a felsőoktatás, avagy az ügyes tárgyalási taktika

Ok, ok, ez is komolyabb, de mivel a sajtóban (még) nem jelentek meg ezek a gondolataim a kormány tárgyalási taktikájáról, megosztom veletek - talán idevágó. Az itt jobbra (:))lévő kérdés is jó egyébként . Én speciel baromi sokat. Tulajdonképpen én mindig fizettem azért ha tanulhattam. Azzal pedig soha nem fogok egyet érteni, hogy az én adópénzemből tanított friss munkavállalók külföldre menjenek dolgozni (részben azért, mert itt "minden szar" és ott folyik az aranypatak) Tanulni azért nem mennek, mert ott fizetni kell érte. Nagy dilemma lehet ez, én már nem emlékszem rá!
Ígérem, karácsonyig azért lesz még mókásabb is. Ja, és ezt is bátran lehet kommentálni... 

Az elmúlt hetekben a felsőoktatáshoz kapcsolódó események arra ösztönözték a Scotwork Magyarország tárgyalástechnikai szakembereit, hogy kielemezzék a kormány és a diákok közötti tárgyalássorozatot. Az analízisből kirajzolódik egy érdekes tárgyalási taktika, melyet csak a monopolhelyzetben lévő fél tud használni.

Az elmúlt két hétben a kormány és a diákok között lezajlott tárgyalási folyamatokat vizsgálták meg és az elemzésük egy érdekes tárgyalási taktika alkalmazására világított rá. Tollas Attila Scotwork vezető tanácsadója ismertette az elemzés részleteit.

A diákok utcára vonulását minden kormány megsínyli. Nem lehet ez másként Magyarországon sem, kiváltképp ha ez a választási ciklus utolsó negyedében következik be. Ezt az alapvetést szigorú tényként kezelve, kifejezetten izgalmas taktikát lehet felfedezni a kormány felsőoktatási keretszám bevezetése kapcsán. Az indoklásban részben elhangzott az is, hogy több olyan hallgató van, aki hosszú ideje élvezi a felsőoktatási intézmények előnyeit, ezzel részben elvéve a helyet további hallgatóktól, részben költséget jelent az állam számára. Ez meg nem határozott, de vélhetően pár ezer fős létszám semmit nem jelent ahhoz képest amekkora szavazóbázist veszíthet vagy állíthat a kormány maga mellé.

A monopolhelyzetben lévő tárgyaló bátran alkalmazhatja azt a taktikát, hogy lényegesen magasabbat kér az elején, méghozzá úgy hogy biztos az elutasításban, majd abból engedve éri el a kezdetektől meghatározott célját. Amennyiben ügyesen csinálja, úgy az eredetileg meghatározott igényt engedményként értékeli a másik fél. Ennek feltétele, hogy a végcél - akár - lényegesen kisebb legyen az első kérésnél. Az engedmény így valósnak tűnik és ez arra készteti a másik felet, hogy az engedményért cserébe engedménnyel válaszoljon, vagyis elfogadja a kérést. Az egész folyamat csak látszólagos, hiszen a nyitó ajánlat tudvalévőleg irreális is volt, mégis több lehetőség ad. Az egyik, hogy a fokozatosan történik az ajánlati kérés csökkentése, akkor azzal megmutatható a rugalmasság és kompromisszumkészség. A közvélemény elé tárható, hogy „mi többször változtattunk az eredeti elképzelésen és rengeteg engedményt tettünk, így a megállapodás nem rajtunk, sokkal inkább a másik félen múlik”.

Szintén lehetőség a hiba belátása és az ebből kovácsolható emberi együttérzés pozitív következményei. Jelen esetben a hallgatók majd szívesebben szavaznak olyan politikai résztvevőkre, akik belátták, hogy tévedtek, „meghallották a hallgatók szavát” és kijavították a hibát. Főleg akkor, ha ez időben olyan hosszú folyamat eredménye, hogy a felidézés a kellő időben fog megtörténni. Nyilván az ’ezt tettük’ választáskori kommunikációs listának fontos eleme lehet, ez az amúgy bármilyen megszólításra immunis korosztály (és az általuk befolyásolható szülők) számára.

Várhatóan a kormány kommunikációja tele lesz átfogalmazással. Eddig jelentősen visszavettek a keretszám csökkentésből és most azt mondják, hogy majd utólag elszámolunk. Ez teljesen új ajánlatnak hangzik és óriási engedménynek tűnik az idő használata. Pedig nem sokban különbözik a kezdetektől és az elfogadható ajánlat feltételezhetően nem lesz a karácsonyi ajándékok között. A fent leírt taktikához hasonló esetben a végső bejelentést a pozícióját erősíteni kívánó vezetőnek érdemes megtennie, így könnyen észrevesszük majd a folyamat végét.

Még ez jutott az eszembe a taktikáról:

2012. december 6., csütörtök

Mikulás, Mikulás, nagyputtonyú Mikulás


Hát, szóval megérkezett az öreg hozzánk is. Látni persze nem láttuk, de tele volt minden a nyomaival. A kissrácom pedig érdekesen van szocializálva. Nagyon udvarias ugyan, de ha valami ingyen jött, akkor már nem áll meg egynél.
 
Ott a szaloncukor elszórva a csizmákhoz vezető úton. Csak pár darab ízelítőnek és persze a fokozatosságot betartó eufória emelkedéshez. Már sikongatnak, hogy „Látod, ott is egy, ott is egy, te jó ég akkor tényleg itt járt…” rohanás be az egyre sűrűsödő szaloncukor úton és igen, tele minden csizma!

Leírhatatlan öröm a kis arcokon, az az igazi hit. Még mindenben. Van még varázslat,  Mikulás, manók, boszorkányok, sárkányok, jók és rosszak. Hit anyában és apában. Még egyelőre vakon. Ők meg állítják, hogy Mikulás itt járt, sőt, mutatják a kertben a lábnyomot, ahol leszállt a repülő szánról.

Repülő, mert persze a logikus gyerek már kérdezi, hogy ha van lábnyoma a Mikulásnak, akkor hol van a pata- és szánnyom és a manó-krampusz csizmanyom. De hát az nincs, mint ahogy virgácsot sem lehetett kapni, ezért az sincs, ergó a manók le sem szálltak a szánról, mert nincs itt rossz gyerek.

Kissrác kapott egy „nagyon, nagyon” gyors Mustang Shelby 2-t (ez van ráírva, de szerintem ez a GT500-as) . És hát nem kabrió, mert az nem hangzik jól és különben is tudjuk már a szót, hogy „convertible”. Megy a brummogás, a drift ezerrel, amikor a kiscsaj csokis kis táskájának kínai remekmű csatja megadja magát ezzel végtelen bánatot és könnyeket csalva majd mindenki szemébe. Egy megnyugtatás van csak: apa úgy is megy dolgozni, gyorsan elindul, hátha utoléri Mikulást (a tesco-nál) és kicserélteti vele a roncsot.

Ekkor a kissrác mellém ugrik a következővel:
-       Apa, azért nem kaptunk virgácsot, mert jók voltunk?
-       Igen, kisfiam azért, meg arra gondolt Mikulás, hogy jók is lesztek.
-       Igen??? És tényleg olyan nagy zsákja van mint amiről meséltél?
-       Hatalmas zsákja van. Minden gyerek ajándéka belefér egyszerre. Ha kisebb lenne, akkor vissza kellene mennie és fel kellene újból töltenie, márpedig ez nem fér bele neki (logisztikailag) időben.
-       Akkor apa, ha már úgy is utána mész, kérjél már nekem még egy autót, biztos van a zsákban több is.
-       Uummm, azt nem lehet. Mindenből csak egy van, pont annak aki épp azt kapja.
-       Deee apaaa, ne vicceskedj! Jó voltam... és ha a táskát kicseréli, akkor autóból is van neki több…

Na, a kérdés: kit tekintsek érvelési példaképnek? Tollas Attila

2012. december 4., kedd

Tárgyal vagy zsarol a Ryanair?

Ez még mindig nem a régi, itt megszokott énem. Több levelet kaptam, hogy 1, ha elkezdek valamit akkor azt csináljam rendesen, 2, hagyjam ezeket a nagyon szakmai cuccokat.

A válaszaim: 1, ok. 2, ok.

Bővebben pedig: 1, jó, jó, de most tényleg nem volt időm leírni a történteket. Na jó, őszintén, nagyon rossz kedvem van az utóbbi hetekben és ezért nem írtam. Ezzel pedig eljutok a 2-höz: ezeket megírni nem kell jó kedv csak konspirációs agy.

De most tényleg, azért az index címlapján szerepelni melengeti a májam (bár nem tudom, hogy ott lenni most jó-e vagy sem), pláne, hogy ezzel (itt az eredeti):

A Ryanair az egyébként is indokolt téli szezonbeli járatcsökkentést próbálhatja úgy eladni, hogy közben esetleg másoknak nem járó kedvezményeket sajtoljon ki a reptérből. A Scotwork Magyarország szakemberei tárgyalási szempontok alapján elemezték a Ryanair csütörtöki sajtótájékoztatóját.


"A Ryanair sokadik magyarországi nekifutása 2012 elején, a Malév csődjével egy időben kezdődött. Akkor Michael O'Leary, a diszkont légitársaság vezérigazgatója azzal indított, hogy megkezdődtek a tárgyalások a Budapest Airporttal, miközben Hardy Mihály, a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőteret üzemeltető Budapest Airport kommunikációs igazgatója azt válaszolta, hogy még nem kereste meg őket tárgyalási szándékkal a légitársaság. Ezt követően Michael O'Leary jelentős kedvezményekről beszélt a reptér részéről, Hardy Mihály válaszában, akkor úgy fogalmazott a kedvezmények mértéke mindenki számára ugyanaz és stratégiai okokból nem tesznek kivételt egyetlen légitársasággal sem.

A Ryanair kommunikációja hasonlóan zajlik a világ minden részén.  Fenyegetéssel és szankciókkal strukturálja a tárgyalófeleit még mielőtt a tárgyalás megkezdődne. Ebbe a sorba teljes mértékben beleillik, hogy 40%-os járatritkítással fenyegeti a Budapest Airportot, amennyiben az megemeli az árait. 10 útvonal szűnik meg, 20-at pedig ritkítanak, így 1,2 millióra csökken az utasok száma, ami 800 ezerrel kevesebb utast jelent. A Ryanair számításai szerint a repülőtér 800 dolgozót kényszerül majd emiatt elbocsátani.

A megszűnő és gyérülő útvonalak olyan desztinációk, melyek forgalma a téli időszakban eddig minden évben csökkent. A légitársaság a bejelentéssel és a várható intézkedésével tulajdonképpen csak egy megelőző lépést tesz, arra az esetre, ha nem tudja teljesíteni vállalását és jól használja ki a kínálkozó tárgyalási alkalmat. Erre utal Michael O'Leary vezérigazgató nyilatkozata, hogy amennyiben csökkentik a reptéri árakat, az intézkedésük csak átmeneti lesz. Olyan feltételt támaszt a Budapest Airport felé, ami nem reptéri, hanem magyar hatósági döntés. Kínos lehet egy pozitív végkimenetel a Budapest Airport számára, mert egy árcsökkentéssel és így az egyedi díjakkal olyan súlyos precedenst teremtenének, ami a reptér teljes szerződésállományára kihathat és a jövőben is meghatározná a tárgyalásaik menetét. Amennyiben egy ügyes átfogalmazással mégis kedvező döntés születik a Ryanair számára, a légitársaság vezérigazgatója szerint akkor sem fogják azonnal visszaállítani a járatszámot. Az „átmeneti” időszak pedig várhatóan pont addig fog tartani, amíg a most kieső célállomások vissza nem nyerik vonzerejüket a téli időszakból.

A Ryanair a múltban is csak addig maradt az országban, amíg a feltételek elfogadhatóak voltak a számára és az érdekei ezt kívánták. Valószínűsíthető, hogy ez a jövőben sem fog sokat változni. Jelenleg pedig nem arról szóltak Michael O'Leary nyilatkozatai, hogy mikor fogja beszüntetni hazai működését”  Tollas Attila

2012. október 27., szombat

Mi lesz veled szegény beszállító?

Úgy tűnik az alábbi elemzésem érdekli a piacot, mert több helyen is megjelent, vagy idéztek belőle (pl.: origo, élelmiszeronline stb) Nektek mi a véleményetek róla?

 A CBA láncból kivált és a Coop Csoporthoz csatlakozott tagok forgalmának elvesztése nem csak a forgalomkiesés és a presztízs csorbulása miatt fájdalmas, hanem mert meg kell győzni a beszállítókat, hogy ne változtassanak a kondíciós lista feltételein. A történtek ugyanis nagyban befolyásolják a beszállítókkal való tárgyalást. A megváltozott piaci környezet tárgyalásra gyakorolt hatásait vizsgálták a (Munkaadóm) szakemberei (én).

80 milliárd forint. Megközelítőleg ennyi forgalomkieséssel kell számolni a CBA-nak azzal, hogy a tizenkét regionális cége közül három kivált és szeptember végén átigazolt a Coop Csoporthoz. Mindez azért történt, mert a CBA vezetősége nemrégiben anyagi biztosítékrendszert, azaz pénzügyi letétet, vezetett be – úgy fogalmaztak, hogy a szállítók érdekében – amit a három vállalkozás nem fogadott el.

Emellett a CBA szerint a kiválás inkább egy megtisztulási folyamat része: a három céggel állítólag szakmai hiányosságok és a beszállítókkal szembeni magatartás is probléma volt. Miért fogadta mégis tárt karokkal a Coop Csoport a renitenseket? A 80 milliárd forint kézenfekvő válasz lenne, de talán ennél több hozománya van az esetnek mindkét oldalon.

coop Az említett pénzügyi letét nem mond sokat, azonban ha figyelembe vesszük a választási kampánytámogatás utáni kormányzati próbálkozásokat, az több összefüggésre világíthat rá. A hazai láncok támogatása nem minden fronton sikerült. A hatnapos nyitva tartás és a kisboltok forgalma egyelőre még nem hozott a konyhára, ezeknél jobban sikerült az Erzsébet-utalvány bevezetése.

Ugyanakkor a pénzügyi letét inkább a cash-flow növelését hivatott betölteni, sem mint szankciót a beszállítókkal történő tisztességes bánásmódhoz.

A „tisztulási” folyamat során az 565 milliárd (2011-ben) forgalomból kieső 80 milliárd forint mínusz, tehát egyrészről messze nem a várt helyzetet eredményezte, másrészről kiemelkedően izgalmas tárgyalásokhoz vezethet a beszállítókkal. Az évről évre emelkedő kondíciók mögött ugyanis a folyamatos forgalomnövekedésnek kellett állnia, ami az új boltok nyitásával több beszállítónál akár meg is valósulhatott. A jelenlegi visszaesés következtében azonban a beszállítók joggal módosíthatnák a kondíciós listákat, természetesen a saját javukra. Komoly feladat vár a CBA beszerzőire, ha minden beszállítónál meg kívánják tartani az eddig elért eredményeiket.
Jelen gazdasági környezetben a magyar beszállítók forgalomszükséglete kedvez az eszed-nem eszed taktikának. Elhihetik a CBA nyilatkozatát, miszerint, a forgalma nem fog csökkenni és a több mint 160 elvesztett bolt helyett folyamatosan új üzleteket nyit.

Ezirányú törekvéseit alátámasztandó 7 új boltot nyitott a megkapott közel 300 millió forint vissza nem térítendő állami támogatás segítségével. Az erőfölény demonstrálásánál azonban kifizetődőbb lehet a beszállítói oldal partnerré emelése.
Ennek oka pedig az, hogy a Coop Csoportnak nem kell jövőben nyitandó boltokat bevetnie a meggyőzés érdekében. A 2012-es évre várt 530 milliárd forint forgalma még ebben az évben emelkedhet 20-25 milliárd forinttal. A jövő évre vonatkozó tárgyalásokon azonban teljes joggal kéri majd a kondíciós feltételek számára előnyösebb megváltoztatását, figyelembe véve a múltbéli megadott precedenseket, melyeket alá tud támasztani a jövőbeli forgalmi adatokkal. A Match csoport felvásárlása nélkül is a Tesco mögötti második legnagyobb forgalmú kiskereskedelmi lánc lett. Óriási növekményről van szó tehát ezen az oldalon, így a beszállítóknak szükségszerű is lesz a többletfizetés, ugyanakkor, ha közel egyenrangú félként tekintik őket, várhatóan meg is éri majd részt venni az üzletben.

Ahogy a piaci erőviszonyok időről időre változnak, úgy a most hozott beszállító stratégiák és döntések óriási hatással lesznek a jövőre nézve, amikor a következő kiskereskedelmi átrendeződés okozza majd a kereskedelmi igazgatók álmatlan éjszakáit. Tollas Attila

[Kivált cégek: Palóc Nagykereskedelmi Kft. (2011- 40-41 milliárd forint, 78 saját és további félszáz társult partnerüzlet), a Polus Coop (2011-18 milliárd forint, 38 saját üzlet), a Piliscsoport Kereskedelmi Kft. (2011-24 milliárd forint 50 saját és további 35 társult üzlet)]

2012. október 24., szerda

Már a multik is elfogadják az Erzsébet-utalványt

Ez egy elemzés. Azért érdekesek az összefüggések. A bejegyzés címe alatt a Világgazdaság leközölte egy részét, amit ha idézőjelbe teszek, 14500 találatok kapok most a keresőben. Tudom, hogy több nyomtatott lapban is megjelent, így talán titeket is érdekel, milyen az amikor dolgozom- hihi.
A cikk második felét írtam én:



Holtpont után Erzsébet-utalvány? 
Budapest, 2012. szeptember 26. – A napokban látott napvilágot a hír, miszerint már a Spar is elfogadja az Erzsébet-utalványt. A "Ahol dolgozom cég" szakértői a tárgyalási folyamatok szempontjából elemezték a történteket. Az elemzés rávilágít arra, hogy milyen fontos szerepe van a tárgyalás során a holtpontnak és az milyen költségekkel jár.

A Nemzeti Üdülési Szolgálat Kft. által januárban kibocsátott Erzsébet-utalvány nagy vihart kavart a cafeteria piacon.  A rendszer célja az volt, hogy az állam megjelenjen ezen a jól jövedelmező piacon és helyzetbe hozza a hazai láncokat. Kezdetben a projekt sikeres is volt, mivel sokáig csak a hazai kézben lévő bolthálózatok kapták meg az elfogadóhely státuszt és a munkáltatók is szívesen választották ezt a béren kívüli juttatást, mivel a versenytársakhoz képet kedvezőbb kondícióval lehetett az Erzsébet–utalványhoz hozzájutni. A multinacionális vállalatokkal folyamatosan tárgyalt a NÜSZ, de nem sok eredménnyel. Csak a Tescónak sikerült elérni márciusban, hogy nagyobb egységei elfogadóhelyek legyenek.
Közben a Tesco versenytársai is próbáltak megegyezni a NÜSZ-szel, de nem jártak sikerrel: a tárgyalások holtpontra jutottak, mivel a felek a feltételekben nem tudtak megegyezni. Nyáron a nagy áruházláncok részt vettek számos magyar termék népszerűsítésében, hogy jó színben tüntessék fel magukat. A NÜSZ hozzáállása is megváltozott, valószínűleg azért, mert az EU jelenleg is vizsgálja az Erzsébet-utalvány rendszerét versenyjogi szemponttól. Összefoglalva tehát megváltozott a tárgyalási tér és a szereplők helyzete is.

Ennek a folyamatnak a működését és a diskurzusra gyakorolt hatását elemezte a "Ahol dolgozom cég" vezető tanácsadója "madárnak nézve".

„A NÜSZ a kezdetekkor akkora jutalékot kért az Erzsébet-utalványok beváltásáért, hogy azt - kommunikációjuk szerint - teljesíthetetlennek ítélték a nemzetközi láncok. Feltételezhető azonban, hogy a valóban kiugróan magas jutalék mellett további indokok is voltak a nyilatkozatháború mögött.
Az egyik ok gyaníthatóan, az hogy a NÜSZ nem adott ki semmilyen információt arról, milyen feltételekkel állapodott meg a hazai láncokkal. Jelen esetben a bizalom nem egyértelmű jellemzője a felek közti tárgyalásoknak. Okkal gondolhatták tehát a multinacionális vállalatok, hogy a NÜSZ-nek takargatnivalója van, ezért tart vissza lényeges információkat.
A nyilatkozatháború másik oka a tárgyalások holtpontra vitelének mindkét felet érintő költsége lehet. Holtpontra vitel leggyakrabban elfogadhatatlan feltételek esetén következik be, s magában hordozza a konfliktus kiszélesedését és a patthelyzet elhúzódását. Ez ahhoz vezethet, hogy olyan mértékben megnövekedhetnek a költségek, amely belekényszeríti a tárgyalófelet a megegyezésbe, akár annak árán is, hogy az eredetihez képest rosszabb feltételekkel kötik meg a megállapodást. 
A Tesco felmérhette, hogy mekkora értéke (akár kommunikációs is) lehet a számára, hogy elsőként a nemzetközi láncokból, ő váltja be az Erzsébet-utalványokat. Talán, a tárgyalások hoztak eredményt a jutalék csökkentésében, talán a lobbi is működött, a fogyasztó számára a lényeg, hogy már a Tesco is elfogadja az Erzsébet-utalványt.

Ebbe a sorba állt most be a Spar is, aki ugyan a megváltozott környezet miatt jobb tárgyalási pozícióból indulhat, mégis óriási precedenst teremthet azzal, ha nem megfelelően kommunikálja az elfogadási feltételrendszert. Egyrészről ha a megállapodás az eredetileg kikiáltott feltételekkel került aláírásra, úgy jelzésértékű a mindenkori adminisztrációnak, amit el kell kerülni. Amennyiben a NÜSZ változtatott a feltételeken, mert az EU vizsgálatának alapját akarja megkérdőjelezni a megállapodással, akkor az pedig a kereskedelemnek lehet jelzésértékű.
Az teljesen biztos, hogy mindkét fél részéről igény generálódott a tárgyalások folytatására és befejezésére. Ezzel egy hosszú hónapokig tartó holtpontot oldottak fel, ami valószínűleg mindkét fél részére költséges volt, akár konkrétan a vevők számának csökkenését nézzük, akár az elmaradt hasznot. Arra pedig, hogy miként kiáltottak „elfogadhatatlan” feltételrendszert, már senki nem emlékszik.

A csata tehát véget ért, a kérdés, hogy mit szól hozzá a Tesco vagy akár a magyar láncok. Vajon, ha nem lesz nyilvános a megállapodás feltételrendszere, akkor nem fogják-e azt feltételezni, hogy a SPAR jobb üzletet kötött náluk és vajon nem akarnak majd ők is csavarni rajta egyet?” Tollas Attila

2012. október 15., hétfő

(meg)Védett diófa


Már korán reggel hallottam, hogy pénzhez jutott az önkormányzat, mert megállás nélkül ment a láncfűrész az utcában. Ritkították a fákat. Bár a szemközti szomszéd, az asztalos mester Laci bácsi szerint inkább brutálisan csonkították azokat a szemetek. És persze egyre közelebb értek, ami meg már nem volt olyan vicces!

Mégpedig azért nem, mert tavaly is gallyaztak, most meg feljebb az utcában olyan hatékonyan csinálták, hogy több helyen szinte csak a törzs maradt meg. Így hát munkába menet előtt kiálltam és becsöngettem Laci bácsihoz, kérve, hogy ha még közelebb merészkednek, akkor ne engedje a nagyfűrészt bevetni. Az öreg meg már morgott is, de amikor odajött a fiatal favágó felmérni a terepet, már neki is esett és kiabálta, hogy csak a testemen át, meg rendőrség, meg közterületesek meg stb. és berohant a kulcsáért. Én meg, ha már ottmaradtam, kértem, mesélje el, mi lesz a terv. Mire ő: „Ritkítunk” Én: „Rendben, de mit?” „Hát a fákat” „Ok, de hogyan?” „Fűrésszel!” „Ember, látom, hogy fűrésszel, mert kézzel nem megy, de mondja már el, hogy mit!” és akkor megtört a jég: „Hát például ezt itt” mutat rá egy derék nagyságú ágra. „És miért akarja azt az egész ágat levágni?” „Mert nekimegy a busz meg a kukásautó” „A fának?”



Ekkor futott be Laci bácsi egy „Az anyátok picsáját fogjátok kivágni!” rikkantással de már itt, az elején alig kapott levegőt. Megérkezett a favágó Főnök is és tulajdonképpen így lett teljes a mi kis tárgyaló csapatunk. Felismerte azonban, hogy nem lesz egyszerű a szitu, mert diófavédő zöldaktivista civil szerveződés van kialakulóban a másik oldalon ezért egy gyors bemutatkozással indított. Persze Laci bácsiban nem állt le a lendkerék, mondta, hogy „Kurvára nem érdekel, hogy hívják”, meg, hogy béna kontárok. Kurta-tájszólásosbeszédű fiatalember ebben a pillanatban tanácsolta Főnöknek, hogy ne mondjon semmit, majd vágnak amit akarnak, mert van engedélyük, azzal hátra arc elindult a kocsihoz (a képen sárga).


Kell-e írnom, hogy Laci bácsim majdnem szívrohamot kapott, megfogta a fát, nagy levegőt vett és eggyel magasabb szinten folytatta. Na, amikor már mindenkinek benne volt az anyja, apja, nemi szerve, és még az enyém is becsúszott a nagy általánosításban, rögtön az a bikás vicc jutott eszembe, amikor az öreg tanítja a fiát kordában tartani a csordát (nyuszis verzióban alább). Nyugalomra intettem az egész brigádot és folytattam az aljas kis diófamentésemet:

- Szóval, pillanat, pillanat, én vagyok a jó fiú, velem beszéljen, mert látja, hogy Laci bácsi milyen ideges!
- Látja, hogy itt már neki is ment egy busz! - mutat Főnök egy valós sérülésre kb. 2 méter magasan.
- De itt nem is jár busz, csak kukásautó.
- Akkor az. Mindig panaszkodnak, hogy belógnak az ágak.
- Értem és ha a kukásokat nem zavarja, akkor nem fogja kivágni? - szerintem csillogott a szemem!
- De nekem azt adta ki az önkormányzat, hogy vágjam le.

(közben Laci bácsi mondja a háttérben, hogy nem fogják levágni, az ifjú padaván, meg vissza, hogy az nem az ő dolga, mert ez közterület)

- Az a feladat, hogy pontosan ezt vágja le vagy ami zavarja a kukásautót? Mert az előbb azt mondta, hogy azért akarja levágni, mert a kukásautót zavarja. Én meg azt kérdezem ismét, hogy ha a kukásautót nem zavarja, akkor nem fogja kivágni?
- Honnan tudjam én, hogy zavarja-e vagy sem?
- Teljesen igaza van, de kérem válaszoljon a kérdésemre, ha nem zavarja, akkor ugye nem fog hozzá nyúlni?!
- Akkor nem, de ezt csak a kukás tudná megmondani.

Ekkor persze már a kezemben volt a telefon és kihangosítva hívtam kukás Zsoltit (mert ugye velük is jó jóban lenni, privát üzleteket kötögetni, stb…). Gyors helyzetismertetés és határozott címegyeztetés után már Főnök tarja kezében a telefonom, Zsolti meg mondja, hogy nem zavarja, csak a kis gallyak és, hogy persze, hogy nem ő ment neki, nem hülye, hogy összetörje az autót. Akár befejezhetném itt is. Elindultunk a nyugalmi szintre.
Laci bácsi visszament a műhelybe én meg még csevegtem kicsit, megerősítve, hogy ők csak a munkájukat végzik és milyen jó, hogy így rendeződött a helyzet. Főnök is csinált képet, hogy ne ő legyen elővéve, ha rádől a fa az autómra, mondta, hogy én milyen jó fej vagyok (csak volt összehasonlítási alapja). Kértem, hogy a vezetékek körül azért nyessenek, elköszöntünk ennyi.
Most hívtam Laci bácsit és megerősítette, hogy látszatilag azért csináltak valamit de aztán elmentek. Meg, hogy köszöni a fái védelmét. Tollas Attila

u.i:


Nyuszi papa úgy dönt, hogy éppen ideje csemetéjét felvilágosítani az élet dolgairól. Magához rendeli a gyermekét és így szól:
- Fiam! Eljött az idő, hogy megismerkedj a szex-szel. Itt van három Nyuszilány. Figyelj: egy... kettő... három! Na csináld utánam!
Mire a fiú: - Egy……….... kettő……….... három.
- Fiam! Nem jól csinálod. Gyorsabban kell. Idenézz: egy.. kettő.. három. Most te jössz.
Fiú: - Egy……….... kettő……….... három.
- Fiam! Ha így folytatod tovább kitagadlak. Ezt a szégyent. Még egyszer utoljára megmutatom: egy.. kettő.. három.
Fiú: - Egy.. kettő.. három.. négy. Ööö! Bocs, papa!!

2012. október 2., kedd

Levadásznak

Kaptam egy levelet. Tucatjával naponta, de ez most más volt. Igazán más.
Egy állásajánlat!
Fel is hívtam, mert annyira izgatott lettem, hogy tutira megesz az ideg, mire levélben választ kapok a kérdéseimre. Ezt persze a család előtt tettem, ami ugyan hiba volt - mert nem bírták ki és beleröhögtek a telefonba, én meg magyarázkodtam, hogy "pillanat, kikapcsolom a rádiót" -, de legalább hallották, hogy nem is olyan könnyű szakma az enyém, amikor is azonnal kell reagálni valamire. Ez volt a levél:


Kedves Szerencsétlen*!  

Az interneten  olvastuk az önéletrajzát, és egy álláslehetőséggel kapcsolatban keressük. Kérem, ha érdekli a lehetőség, jelezzen vissza  e-mailben, hogy meghívjuk egy kötetlen beszélgetésre, ahol átbeszéljük a pozició (sicc) részleteit és minden felmerülő kérdésre választ adunk. Amennyiben álláskeresése nem aktuális, örömmel fogadunk szakmai ajánlást is.

Bizonyára Ön is tudja, hogy cégünk a Fundamenta Lakáskassza a pénzügyi piacon egyre nagyobb területet foglal el. Büszkék vagyunk arra, hogy még a pénzügyi válság idején is  160 % - os növekedést értünk el és ez a lendület töretlen. Megnövekedett ügyfélszámunk teljes feldolgozásához szakemberekre van szükségünk, ezért értékesítési gyakorlattal rendelkező munkatársakat keresünk teljes és részmunkaidőbe. Számukra vezető beosztásba kínálunk karrier lehetőséget, hogy eddigi tapasztalataikat nálunk kamatoztassák.

Üdvözlettel: YY-né


*lehetne madárnak nézve is, de inkább tudsz-e mást madárnak nézni?!

Szóval a telefon:

- Kellemes délutánt kívánok, XY vagyok (madárnaknézett hihihi)! Azért keresem, mert kaptam egy levelet Öntől és nagyon izgalmasnak találom a leírtakat ezért további információt szeretnék megtudni.
- Igen, arról van szó, hogy az önéletrajza elolvasása után úgy gondoltuk, hogy szívesen meghívjuk egy beszélgetésre, ahol elmondjuk a részleteket. Mit tud a Fundamentáról?
- Azt, hogy egy igazán vágyott munkahely és én is félve telefonálok, hogy biztos megfelelek-e a kritériumoknak. Ezért kérem, segítsen felkészülni a találkozásra, hogy úgy menjek el, hogy ne maradjon mellettem más jelölt talpon. Kit keresnek pontosan?
- Ezt majd személyesen mondjuk el!
- Rendben, de ha nem kapok több információt, lehet, hogy másra fogok készülni és ott én akarok a legjobb lenni.
- Vezetőket keresünk, de előtte minden kollégánknak be kell bizonyítania, hogy értékesíteni is jól tud. Ezért mondjuk el inkább személyesen, mert telefonon sokan azt hihetik, hogy nem képesek rá, személyesen pedig meg tudjuk ezt cáfolni.
- Értem, és nagyon köszönöm, hogy benne vagyok az első körben. Kérem, engedje meg, hogy megkérdezzem, pontosan mi az amit látott az önéletrajzomban, ami megkülönböztet engem és annyira felkeltette a figyelmét, hogy rám gondolt?

(ennél a pontnál takartam el a mikrofont, mert itt röhögött bele a család, itt "kapcsoltam ki a rádiót" és kb. itt küldtem ki őket csúnyán nézve rájuk)

- Ezt, hogy érti?
- Úgy értem, hogy arra keresem a választ, hogy melyik pontja volt a legerősebb az önéletrajzomnak, ami miatt személyesen is akar velem találkozni, mert akkor arra fogok nagyon készülni!
- Nézze, én nagyon sok önéletrajzot olvasok naponta, nem emlékezhetek mindenre pontosan! Hogy is hívják?
- XY (Madárnaknézve). Azért kérdezem, mert ha olyan pontot emel ki, amit nem gyakoroltam a mostani munkámban, akkor félve mondom, hogy én vagyok a legalkalmasabb jelölt.
- Meg fogom nézni!
- Nagyon kedves és nagyon szépen köszönöm előre is a segítségét! Megtenné, hogy amennyiben megvan, úgy visszahív és folytatjuk a telefonos interjút?

Ezek után még két mondatban elköszöntünk, de határozottan emlékszem, hogy visszahívást ígért. Én pedig nagyon várom.

Szerintem ez jobb lett volna: "Helló, ügynököt keresünk. Betanítunk, félállás, ha ügyes vagy sok pénz. Érdekel? Jaa, várj, segítünk ügyesnek lenni, mert nekünk is ez az érdekünk. Nem marketingeskedünk, inkább a hálózatra költünk. A kapcsolatrendszered kell. "

Amúgy, egyéb cég is keresett. Ők igazi fejvadászok voltak. Egy HR klubban, (egy esti rendezvény, járok oda, én vagyok a kakukktojás (bár, abból is madár lesz!)) meg is mutattam a kiválasztással foglalkozó ismerőseimnek, hogy reszkessenek, mert kolléga lehetek: "HR GYAKORNOK -TOBORZÁS-KIVÁLASZTÁS TERÜLETRE" volt nekem címezve. Semmi de semmi közöm hozzá! Ugyanakkor, ha ez folytatódik, lehet, hogy karácsonyra beesik az ideális és költözhetek arra a bizonyos lakatlan szigetre. Tollas Attila

u.i.: sért bármilyen személyiségi jogot, ha így megosztok egy nekem szánt levelet?

2012. augusztus 31., péntek

Gyerekbaj


A ma reggeli családi történetről az jutott eszembe, amikor egyszer egy tréninget tartva, késő délután megkérdeztem a hallgatókat, hogy tudják-e miért fogunk most szünetet tartani? A kínos csend után az egyik hallgató végül azt válaszolta halkan, hogy „biztos azért mert, látod, hogy mennyire fáradtak vagyunk!” Mondtam neki, hogy ”nem; az, hogy fáradtak vagytok, nem érdekel olyan mértékben mint gondolod. Én itt dolgozom egész nap, szintén nagyon fáradt vagyok, és erre még külön rátesz, hogy (kicsit) leitattatok előző este. Szóval, azért tartunk szünetet, mert rá akarok gyújtani.”

Kiváló példa ez a feltételezésekre. Mennyi, de mennyi magánéleti és üzleti hiba követődik el, mert nem igazoljuk az akár jogos feltételezésünket.

Reggel pedig az történt, hogy a lányomhoz beosonván, halkan melléfeküdve simogatással együtt énekelni kezdtem a „Jó reggelt, itt a tej öltözködni kell, szervusz paplan, szervusz párna, most már kelni kell” családi ébresztőt. Erre huncutul elmosolyodik, felpattan és rohan ki a szobájából. Én meg utána, hogy hova megy, a flegma, „le (az emeletről), mesét nézni” válasszal. És ekkor elgurult a gyógyi. Utána szóltam, hogy nagyon de nagyon szégyelje magát, hogy én ilyen lelkesen keltem, ő meg még csak egy puszit sem ad és mit képzel és azzal otthagytam a lépcső tetején és elmentem a fürdőszobába.

Amikor a szokásos reggeli cuccok után mennék le, látom, hogy ott ül és nagyon-de-nagyon szomorú. Kezébe temetve a fejét egy 2,5 éves tömény bánatot láttam csak. Hiába, a „de mi a baj”, „megsimogassalak?”, „apa nagyon szeret” szövegek, semmi. Talán 10 perc telhetett így el, ülve egymás mellett, alatt, csöndben (az ő részéről mindenképp), amikor felé hajolva azt mondtam, hogy

„Az a baj, hogy tegnap levágtam a füvet. Ugye?”

Nemleges fejrázás.

„Akkor az a gond, hogy túl puhára sütöttük a húst! Ugye?”

Nemleges fejrázás, ami már nagyon jól megy és folytatta is a két újabb barom megjegyzésemre is.

„Látod, bármennyit mondhatok, nem fogom kitalálni. Mit szólnál, ha te mondanád el, miért ülsz itt szomorúan?”

Nemleges fejrázás - rutinből.

„Ok, akkor ne mond el, talán ebben a helyzetben az lesz a legjobb, ha inkább belesúgod a fülembe!”

ééés erre: „Az,      az,     az, hogy mennyünk le!”

„Persze drágaságom, menjünk le!”

És akkor felkaptam és sok csókkal levittem. Lent meg kakaóval jött a mese. Ennyi. Tollas Attila