Translate

2011. október 28., péntek

Vitorlás tárolás

Tréninget mentem tartani és már majdnem a célnál voltam, ott ahol a vitorlásom is parkol. Az utolsó körforgalomból pont rálátni és miután egész nyáron nem láttam, persze, hogy érdekel, mi van vele. Miközben vettem a kanyart a szemem egy hajóra tett „Eladó” táblán akadt meg. Miközben a tudatom azon küzdött, hogy felfogja, mi történt, nem tudtam levenni a szemem a tábláról és majdnem nekimentem a korlátnak. „Basszus, nem fizettem tárolási díjat egész nyáron, ezek meg el akarják adni…” gondoltam. Szívdobogást kaptam, hogy én legyek az első ajánlattevő, visszafordultam és közelebb mentem a tároló parkolóhoz. A Mount Everest csúcsa esett le a szívemről, hogy mégsem az enyém. Ugyanakkor ilyenformán ez már nem tréfa, úgy éreztem, beszélnem a tárolósokkal.

A tréning végén be is mentem az irodába, ahol a bemutatkozásomat üdvrivalgás követte. Mondták, hogy már mindenhol keresték az elérhetőségemet, de nem találták ezért viccesen szegezték nekem, hogy már egymás között elkönyvelték az új kalózukat.

Azzal folytattam, hogy sajnálom, de a nyár elején épp befejeztem az építkezést és nem kívántam kifizetni a nyári tárolást, mert nem volt pénzem, utána meg azért nem jelentkeztem, mert eltörtem a bokám, de most itt vagyok és fizetési hajlandóságom is van.

Tudjátok, a nyári tárolás mindig jóval drágább mint a téli, ezért azzal kezdtem, hogy mennyi lesz az ez évi téli. Mondta a srác, hogy 30.000 Ft. Én meg szépen belőttem az optimumom 60.000-re, mert talán az érveimre elengedi a nyári extrát, így kétszer fizetem a télit és kész. Legrosszabb esetben azt mondja, hogy van nyári díjszabás és van téli és azokat perkáljam szépen vagy átkerül a tábla a másik hajóról.

Szóval megkérdeztem, hogy kellett-e valamit tenni vele nyáron. „Nem, semmit” válaszolta. „Huhh”, mondtam, „ha semmi gond nem volt vele és nem is kért enni egész nyáron, akkor mit gondol, ha csak a téli díjszabást fizetem ki?” Tulajdonképp arra gondoltam, hogy 2x, de rosszul mondtam. Hozzátettem, hogy a törött bokám meg, meg a nyomorom, meg minden egyéb. Mondta, hogy hát az mind az én problémám. És igaza volt, így csak megismételtem a kérdésem.

Erre azt válaszolja, hogy, ha kifizetek eggyel magasabb kategóriát, akkor abban benne van a nyári és a téli tárolás is. „Mennyi?” kérdeztem, és nem hittem a fülemnek, amikor azt mondta, hogy 45. Ekkor esett le, hogy azt gondolta, hogy egyáltalán nem akarok fizetni a nyárért, csak a jövő télért. Elképesztő örömömben nem is tudtam mást mondani, csak, hogy, hogy van-e számlaszám, ahová tudom utalni, mert most nincs nálam pénz. Persze ha azt mondja, hogy nincs, akkor inkább kiveszek, mert a le- és felutazás szintén költség lett volna.

Ekkorra azonban ismét bebútolt az agyam és további költségmentesítések kattogtak benne. Mert ha már nem is kell leutaznom… Szóval kérdeztem, hogy „Fel tudjátok készíteni télre?” „Hát, igen, kimerjük a vizet, átponyvázzuk” válaszolta. Mire én: „És az árbocot is be tudjátok hozni télire ide a fedett tárolóba?” Erre kicsit elhúzta a száját, gondolom, mert az fa és elég nehéz és a hajó legalább 500 méterre van a raktártól. Gyorsan hozzátettem, hogy, „Mert akkor a részemről rendben lenne a 45”.

Rábólintott én meg aláírtam a tárolási jegyzőkönyvet.

Ennyi.

Elolvastam azt a bizonyos betárolási jegyzőkönyvet, amiben egyébként az van, hogy ha nem viszed el április 30-ig, akkor utána naponta 1000 Ft a díj. Szerintem a tavalyiban is ez volt.
Tollas Attila 
Attila Tollas

Ilyen volt felújítás után

Meg ilyen

2011. október 26., szerda

A poggyászkocsi


Épp megérkeztünk a szállodába, ahol most a tréninget tartjuk és én már hoztam is poggyászkocsit a millió csomagunknak.

Volt a tetején egy keresztrúd, ahová általában a laptop táskákat akasztjuk és miközben toltam be egy kézzel, a másik kezemmel ezt a rudat kezdtem el forgatni. Nem is forgatás volt ez, mert nem akart forogni, hanem talán feszegetés, mert kisebb erőt is kifejtettem. Ennek hatására egy roppanást hallottam és a rúd a kezemben maradt. Ott állok az aulában, a kollegám a recepcióssal beszélget, aki rám néz majd vissza előre, majd kikerekedett szemmel vissza rám.

A tény, hogy elég hülyén nézhettem ki a csomagok mellett a leszakadt rúddal és eszembe is jutott, hogy ezt „elkúrtam”.

Nem volt nagyon mit tenni, odamentem a pulthoz, ráraktam a pultra a rudat és mondtam a hölgynek, hogy „Ha most a Champagne-t – mutatva a csomagok tetején lévő zacskóra – ráakasztottam volna a rúdra, akkor Önök nagyon rosszul jártak volna, mert nem csak a dobozokat kellett volna letakarítaniuk, de még a Champagne.t is ki kellene fizetniük.” És persze kissé morcos arcot vágtam.
A hölgy meg elkezdett habogni, hirtelen nem értette, hogy akkor most mi is van, mégsem ő van nyeregben, majd mélységes elnézést kért és biztosított, hogy másnapra megcsinálják.
Tollas Attila 
Attila Tollas

Tényleg kész is lett:


2011. október 20., csütörtök

Lassan írok


Több tízezer hozzászólást és elégedetlenkedő levelet kaptam amiért nem írok mostanában bejegyzést. Gondoltam megvárom, amíg majd mindenki könyörög.


El ne hidd! Akkor otthonról írnék, nem az irodából és a filmek szerzői jogairól tárgyalnék és azt meg biztos leírnám. A munka temet maga alá. Nagyon – nagyon régen mesélte valaki, hogy valami bódító anyag hatására mindent megszemélyesített maga körül. Amikor azt mondta valaki, hogy „Csukd be az ajtót, mert bejön a hideg!” akkor elképzelte, hogy a hideg, mint egy lény elindul befelé. Aztán amikor a többiek megtudták, mi történik, elkezdtek vele szórakozni, hogy jön a hideg, meleg kézen fogva, meg a hang meg minden egyéb. Valami ilyet képzelek most a munkáról. Kb. azt dörgöli – és tényleg – a képembe, hogy szuper, eltörted a bokád? Na akkor most pótolhatsz. És temet, maga alá.


Szóval, van megint vagy 15 édes sztorim amit kénytelen vagyok a felejtés ellen leírni. Kis türelem kérem szépen.

Egyébként, ezt látom magam előtt ha felnézek a gépemből. Ez nem a munka, de a meredt szemei ijesztőek. Az orrlyuka akkora mint egy nagyobb otthoni plüssállatnak a feje.