Translate

2013. január 28., hétfő

Az alternatív megoldás - a kulcs (vagy jegy - mindegy)

Az "Itthon otthon van" szlogen jutott eszembe amikor a MOM park parkolósaival vitatkoztam a napokban. Valahogy itt nem tudjuk értékelni a vásárlót. Minden arról szól, hogyan szerezzük meg, amikor meg már megvan, akkor meg már kb. szarba sem vesszük.

Szóval MOM park, P2, kifizetve 1200 Ft parkolódíj, autóba beül, kulcs fordít - semmi. Gyújtás ég, kulcs forog, de semmi. Sőt, a kulcs ellenállás nélkül forog. Agyam eldobom, jön a gőz a fülemből. Basszus. Hívom a szerelőt, az megadja az autómentőt, aki közli, hogy jaa, P2, akkor előbb húzzam ki valakivel, mert nem fér le az autójuk. "van másik autójuk?" "van, de az sem fér le". Huhh, hívom a barátom, gáz van, fáradt vagyok, péntek van, szemét autó. Mondja, hogy jön, mert biztos csak egy tartócsavar.

Addig én odabaktatok a parkolósokhoz: 
- Elnézést, jó estét!
- Jó estét!
- Ne haragudjanak, de most fizettem ki egy valag pénzt -mutatom a jegyem -, az autóm meg nem indul, de ne aggódjanak, elviszem, jön a szerelő. Ellenben, kérem nyugtassanak meg, hogy ilyen esetben nem kell fizetnem.
- Bent áll az autó?
- Természetesen bent áll. P2. Ezért vagyok itt.
- Hát akkor foglalja a helyet, ha meg foglalja, akkor fizetni kell.
- Értem, hogy foglalja, de ha hiszi, ha nem, nem akarja ám foglalni. El akar menni. Velem. De nem tud, tetszik érteni, mert nem indul. Én meg rendszeresen járok ide és eddig kábé egy parkolóház árát költöttem már el itt parkolásra. Így, ugye nem gondolja komolyan, hogy így kellene kezelniük és ugye nem gondolja, hogy fizetve fogok távozni!? - hörögtem vörös fejjel, már egóból.
- Én nem tehetek róla, ez a szabály.
- Jó, akkor ki tehet róla?
- Hát a vezetőség.
- Jó, hol lehet elérni a vezetőséget, ffi/nő, telefonja, címe?
- Tessék - és már adja is az előre vágott kis telefonos fecniket.

Így utólag, hülye voltam, mert meg kellett volna kérdeznem, hogy ha kihúzom az utca közepére az autót (a parkolóban), akkor már nem foglal helyet, csak akadályoz és vajon azért is fizetni kell-e?

Szóval, a telefont senki nem veszi fel persze, így hát felmentem a másodikra - és még azon is túl, fel a mozikhoz.
Olvasok/nézek ugyanis egy blogot egy srácról, aki 100 napon keresztül csinál/kér olyan dolgokat, amikre a válasz az elutasítás (100 Days of Rejection Therapy) és ezáltal annak tanulása. Ez pedig egybevág azzal az alapelvemmel, hogy ha nem kérsz/kérdezel valamit, akkor nem is fogod azt megkapni.

Lássátok a lelkem, úgy mentem oda a pénztárhoz, hogy a teljes igazat fogom elmondani, kérlelve, hátha megesik rajtam a szívük. Ha meg nem, akkor meg felkészülve az elutasításra azzal a de azért én megpróbáltam érzéssel. Döbbenetes volt amikor odaértem: óriási sor volt. Tényleg ennyien járnak még moziba? Na mindegy, mert én nem csodálkozni jöttem. Ahogy azonban a sor(ok) mellett előre somfordáltam a pénztárhoz, úgy éreztem a szemtőröket a hátamban, mint még soha. Amikor a második pár is az előrelépésévelugrásával egy időben mondta, hogy mit akar, mutatva a képernyőn a szabad helyekre és azonnal nyújtva a pénzt is - nehogy meg tudjak szólalni - felmutattam a jegyem. "Elnézést, én csak..." kezdtem volna a hosszú monológot, de abban a pillanatban az eladó kivette a kezemből és kezelte is - 3 óra ingyenes. Wow, hát így is jó.

Egyébként eltört a zárbetét. Ezért a barátom szétszedte, dróttal csinált gyújtást, csavarhúzóval meg indítóztunk. Kifelé menet, kezelve a jegyem elég hangosan gondoltam, hogy: tessék, bekaphatjátok!
Tollas Attila
ui.:
100 Days of Rejection Therapy:  "I am going through 100 days of Rejection Therapy, aiming to have one rejection per day by making crazy requests. My goal is to desensitize myself from the pain of rejection and overcome my fear."