Corretto a svédek új nemzeti itala?

Épp egy egyetemistáknak szóló tárgyalásos versenyen vagyok - valahol Kelet-Európa és a nagy nyugat között, de azért még itthon – ahol a feladat, hogy Európai Uniós rendszerben, országokat képviselve megtárgyaljuk a következő pénzügyi ciklust. Érdekes játék, de most a téma szempontjából csak egészen kis részben van jelentősége: nagyon fiatal (egyetemista) játékosok és sztereotípiák garmada. Sok oka volt, amiért neveztem, de kétségtelenül az egyik, hogy testközelből dolgozzak fiatalokkal és valódi élményem legyen velük – róluk szóló előadások hallgatása helyett.

Szóval, kezdődik az ebédidő, látom az egyetem (ELTE) épületének a folyosóján a padra kitett elég komolynak kinéző kávégépet, rajta a poharak és mögötte az ember. Annyira szürreális volt, hogy helyette inkább visszafelé az utcán ittam egyet. Majd a következő gyakorlat pont azon a folyosón volt, így nem volt mit tenni gondoltam, egy vizes lötty mit sem árt: kértem egy eszpresszót, kis tejkrémmel.

Egy perc múlva megérkezett és már a kinézete sem az elvártat mutatta. Ízre pedig hmm, egy igazi gyomrost kaptam a feltételezésim és előítéleteim miatt! Aztán szünetben már ott álltam a coffeemaker  mellett szorosan és kiderült, hogy kávéházakba szállítja a saját pörkölésű kávéját és barista tanfolyamokat tart. Úgy dobálta össze a kéréseimet, hogy csak néztem ámulva-bámulva.

Aztán megjelent Miss Svédország másodmagával és türelmesen várta, hogy kifogyjak a szóból és végre kérhessen ő is. Így leírva még viccesebb, mint a helyszínen, mert azt ugyan várhatta volna: bőrön át lélegezve tudok két órát folyamatosan beszélni. De a cél, hogy lobbizással egy nettó befizető szívéhez közel kerülve szövetségest találhatok a játékhoz erősebb volt. Engedtem kérni, valahogy így:

-              A hölgyek kérni szeretnének. Vajon mit fognak? 
-              Két cappuccino-t légy szíves – a baristának címezve

-              Oh, gondoltam – mondtam halkan

-              Mit? – kérdezte túl nyomatékosan! Miss Sweden

-              Hát amit mondtál. Azt, hogy kapucsínót fogtok kérni. – énüzenettel telenyomva

-              Miért? – az arca átváltott a büszke-gőgös-öntudat vegyes keverékébe

-              Mert olyan kapucsínósan néztek ki, nem pedig eszpresszósan. – hát igen, még több énüzenettel, sértődve…

-              Kérhettem volna egy corretto-t is, de azt nem tud csinálni!

-              Igen kérhettél volna, de nem kértél. Amúgy kérlek, ne hibáztass, mi emberek már csak ilyenek vagyunk, hogy folyamatosan elsőre ítélünk és tele vagyunk rossz feltételezésekkel. Én például azzal, hogy kapucsínós vagy – pedig nem, hanem corretto-s, te meg azzal, hogy nem is feltételezed, hogy pultosmuki meg tudja csinálni.

És itt abba is maradt magasröptű élcelődésünk, mert Mr Barista odaadta a mobilszámát és mivel én Spanyolország kohéziós törekvéseiért fogok küzdeni a játékban, talán nem is megvalósítható egy közös svéd platform. Bár ki tudja, lehet, hogy ez is csak egy pocsék, igazolatlan feltételezés.

Vannak azért itt is tanulságok a feltételezések kizárásán túl is. Az egyik, hogy több nyitottságot hölgyeim és uraim! Néha egy beszélgetés tényleg csak egy beszélgetés, nem több! Szerintem érdemes hallgatni másokat – ezt meg csak úgy általánosan! Lehet, hogy a kor előrehaladtával születnek érdekes gondolatok (vagy csak én is öregszem már?). Valamint, érdemes ilyen játékokban részt venni minden generációnak! Elképesztő  ismeretet adhat egymásról. Végül: mindig legyen nálad pálinka - így egy corretto nem állíthat majd meg! :) Tollas Attila
A barista és az üzlete: Gál Miklós - Red Baggies, http://on.fb.me/1J22Mg8 
Természetesen a Negomoot (Tárgyald meg Európát) sem maradhat ki: http://negomoot.eu/